Néhány évtizede még nagy szó volt, ha valaki egy szál hátizsákkal, helyi közlekedéssel bejárt távoli országokat, helyi fogadókban lakott, a piaci kifőzdékben evett. Ma már számtalan ország van, ahol ez egyfajta tömeges divattá vált, az ilyen helyeken érdemes kerékpárral vagy gyalog nekivágni a tájnak. De mégis, sok helyre még nem jutottak el a nyugati tinédzserek tömegei, és ha egy országra vagyunk kíváncsiak, akkor azt be kell járni.
Latin-Amerika országaiban nagy élmény a régi „csirkebuszokon” a helyiekkel együtt zötyögni, netán a poros utakon egy kisteherautó platóján kapaszkodni. Nem mindig kell lóra szállni, ha úgy akarunk utazni, mint az emberek többsége körülöttünk, így is ugyanúgy közel tudunk kerülni mindennapjaikhoz. Nehezen tervezhető, fizikailag kevésbé megerőltető, nagy élményfaktorú túrák az országbejárások, melyek során tömegközlekedünk, nyolcágyas szobákban alszunk és az utcán vesszük az ebédet.
