Oroszország déli szegletében, a mongol és kazak határ mentén húzódik az Altáj-hegység, melyet sokan tartanak a lovas nomádok őshazájának. A területet évezredek óta lakják, a barlangrajzok mellett találunk errefele szkíta kurgánokat, türk kőszobrokat és hun temetőket egyaránt.
A hegység legmagasabb csúcsa, a Belukha (4500 m) orosz területen fekszik, tetejét gleccserek borítják. A területen az Orosz Föderáció több tartománya osztozkodik, ezek közül többen Autonóm Köztársaságok, pl. Hakászia, Altáj és Tuva, ahol még itt-ott fennmaradt az őslakosok nyelve és szokásaik.
Az időjárás, domborzat és földrajzi helyzetből adódó viszontagságok mellett az itt élőknek a jelenkori veszélyekkel is szembe kell nézniük, melyek közül a globalizáció, politikai elszigeteltség, alkoholizmus és a nemzettudat eltűnése a legsúlyosabbak.