Földünk nagyobbik részét víz borítja, hát miért is ne fedeznénk fel a Nagy Ismeretlent egy bambuszvitorlás vagy fatörzsből kivájt kenu fedélzetén? Közép- és Dél-Amerikában mind a tengeren, mind a nagyobb folyókon a vízi közlekedésnek számtalan formája létezik. Mexikóban, Costa Ricában és Panamában kiváló vadvizek várják az extrémsportolókat, de mi jobban szeretjük kulturális felfedezéssel is ötvözni kalandjainkat. Hondurasban mahagóni fatörzsből vájt kenuval ereszkedünk le az őserdő mélyén kanyargó folyókon, míg a guatemalai Atitlán-tó felfedezéséhez a legalkalmasabb eszköz a tengeri kajak.
A legkellemesebb út persze a belízi korallzátony mellett visz el, ahol kis halászbárkánkon a napot horgászással és languszta-gyűjtéssel ütjük el. A hajózásnak hátránya és egyben előnye, hogy időigényes. Csak azok vállalják, akiknek több idejük van erre, így kevés a turista a legtöbb helyen. Az állatvilágot és a víz mellett élő embereket egy teljesen újfajta perspektívából ismerhetjük meg, miközben rájövünk, a tiszta víz mennyire fontos alkotóeleme napjainknak.
