Mongólia északi, Henti megyéjében lovakat veszünk vagy bérelünk, majd elindulunk a hegyekbe a vidék ismert íjgyártóit és íjászait megkeresni. Útközben adatokat és fényképeket gyűjtünk a mongol pásztorok lótartási- és kiképzési technikáiról, a csikók betörésének és tanításának módszereiről, a nomád élet mindennapjairól.

     A hangsúly az íjászat és lovaglás hagyományainak kutatásán van, de emellett természetesen lélegzetelállító tájakon haladunk át, a helyiek jurtáiban vendégeskedünk, kumiszt és friss joghurtot eszünk, no meg lovagolunk és a világ utolsó érintetlen tájain táborozunk. Az út során sátorozunk, magunk készítjük el a közös élelmet és mindenünket málhás lovakkal visszük magunkkal.

Részletes túraleírás

      Sokadik alkalommal vágunk neki Mongólia legtávolabbi szegleteinek, hogy személyesen utánajárjunk, mi maradt meg Dzsingisz kán és Batu kán korának lovas hagyományaiból. Ellentmondó híresztelések érkeznek Mongólia északi megyéiből, hogy egyes ünnepségeken látni még lóhátról nyilazó öregeket, és van, aki még saját kezűleg építi a Nádam ünnepségen használt hagyományos mongol íjat.

Bár a lovasíjászat mára egyértelműen kihalt ezen a kontinensen, sok kapcsolódó hagyomány őrzi annak emlékét. Amit a mongol nomádok biztosan nem felejtettek el, az a lótenyésztés és az állattartás. A mai napig együtt élnek állataikkal, és a mongol gyerekek előbb tanulnak meg lovagolni, mint járni. Az állatokat évente többször költöztetik új legelőkre, és hihetetlen ösztönnel és tapasztalattal érzik meg a lovaik egészségi állapotát, hangulatát. A lószerszámokat maguk készítik állati és növényi alapanyagokból.

      Mongóliában maradt fenn egyedül az erjesztett kancatej, a kumisz készítésének hagyománya, ezt és minden más lovas vagy nomád hagyománnyal összefüggő szokást körbejárunk, felkutatunk, dokumentálunk.