Idén ismét megtapasztalhatod, milyen a füstölt taimen a Huvszgul partján, hogyan élnek wigwamjaikban, kopár havasok között a cátánok, vagy éppen milyen átkelni lovakkal a folyón egy házilag barkácsolt kompon. A kivételesen gyönyörű természeti környezetben és az ősi, hamarosan eltűnő kultúrákban elveszel pár hétre, és bár mindenkiben más marad meg a túra után, egyet megígérhetünk: nem fogsz úgy hazatérni, ahogy elindultál.

Részletes túraleírás

     Utunk egy tipikus mongol kisvárosból indul huvszgul megyében, és halad egyenesen északnak az orosz határ felé. Sűrű fenyvesekben és havasi virágszőnyegeken lovagolsz majd egy tengerszem mentén, majd felkapaszkodsz a hegyekbe, hogy a világtól jócskán elzárt Darkat-medencét elérd.

Jakcsordák és jurták kísérik végig utunkat, ez már valódi mongol világ, a sztyeppe urai itt a lovasok és a hatalmas parlagi sasok. Több nagy folyón is át kell kelned a lovakkal, mire elérjük a Dorhod-Szaján hegységet. Amikor már csak zuzmó uralja a tájat, felbukkannak a fehér indián-sátrak, és rénszarvasokat vezetve megjelennek a cátán gyerekek.

     Ha szerencsénk lesz, meghívnak minket, aludjunk valamelyik családnál, és ha az utunkat a sámán jónak találja, részt vehetsz egy ősi szertartáson is, igazi tibeti-mongol módra. Visszafelé egy másik irányban kerülünk, és rohanó hegyi patakok mellett, tornyosuló szirtek között átvágunk a Horidol Szaridag hegység háromezres hágóinak. Lesz alkalom bőven kipróbálni a helyi ételeket: kumiszt, jaktúrót, szárított kecskesajtot és erjesztett juhsajtot, főtt faggyút és aszalt húst, no meg az életmentő sós, tejes fekete teát.