Honduras keleti része a Földnek azon kevés pontja közé tartozik, amely híre ellenére még mindig nagyon kevés külföldit lát vendégül. A regényből és mozifilmből ismert Moszkitó-partról van szó, ahol az élet ugyanolyan ütemben halad, mint száz éve. Évente csupán egy maréknyi utazó jut el erre a vidékre, ezért a helyiek vendégszeretete és kedvessége kísér majd mindenhol. A helyi őslakos és bevándorolt nemzetiségek, miszkitó, pech, tawahka és garifúna települések színesítik utunkat, amint áthaladunk esőerdőn, mocsarakon és tengerparton. La Moskitia, ahogy a helyiek ismerik, a kontinens legnagyobb összefüggő érintetlen őserdeje az Amazonastól északra. A mai napokig kincskeresők és kalandorok keresik a vadonban az elveszett Fehér Város romjait, és biológus expedíciók találnak új növény- és állatfajokat szinte minden évben.
A Patuca-folyón haladva átutazunk a tawahkák és miszkitók területén, Honduras-Nicaragua határvidékétől egészen az Atlanti-óceán partján fekvő Brus Laguna lápvidékéig. 
Ez után a Rio Plátano forrásvidéke felé indulunk, a pech indiánok egyik utolsó menedékét fedezzük fel. Innen már csak egy ugrás a garifúna falvak vidéke, amely Plaplaya falujától húzódnak nyugatra, Guatemalán át egészen a messzi Belíz partvidékéig. A túra fáradalmait egy pálmafás-fehérhomokos „titkos” szigetcsoporton pihenjük ki, ahol felfedezzük a korallzátonyok és a trópusi tenger hangulatát.
