A fővárosból helyi buszokkal jutunk el a bázisunkra, a meseszép Atitlán-tó partjára. Itt egy nap pihenő és készülődés után elindulunk Todos Santos faluba, ahol részt veszünk a három napos fesztiválon, és megtekintjük a Részeges Lóverseny futamait. Ezek után nyeregbe szállunk, és irány a Maja-hegység vadonja. Megmásszuk a Tajamulco-vulkánt, majd lovainkkal leereszkedünk az Atitlán-tó vidékére, ahol az utolsó napokat a környék felfedezésével töltjük. A tavon vitorlással és kenuval közlekedünk, és aki akar, búvárfelszereléssel lemerülhet egy ókori, víz alatti templom romjaihoz. Este meglátogatjuk a híres hippi-falu, San Pedro la Laguna kocsmáit és világzene klubjait. Az utolsó napokban összepakolunk, és néhány közeli piac (Chichicastenango, Solola) és város megtekintése után a fővárosba utazunk, és irány haza.
A fővárosból Todos Santosba, ill. az Atitlán-tótól vissza a fővárosba olcsó helyi közlekedéssel (csirkebusz, platós teherautó) utazunk. Nincsen pontos menetrend, a buszok általában zsúfoltak és gyakran szállítanak rajtuk állatokat és egyéb piaci árut. Út menti kifőzdékben, helyi boltokban étkezünk. Todos Santosban helyi vendégházakban szállunk meg, ahol a családdal együtt étkezünk.
A lovastúra idején lovakkal, kísérő járművek nélkül utazunk, a magasabb hegycsúcsokat gyalog támadjuk meg. Sátorban, ill. függőágyakban alszunk a vadon közepén, napközben közösen hideg élelmet, este meleg vacsorát főzünk. Az Atitlán-tó partján kempingben, de saját sátrainkban alszunk, és közösen főzünk magunknak ill. étkezünk a helyi vendéglőkben. A lovastúra kivételével mindenhol lesz lehetőség nyugati jellegű árut venni a helyi boltokban, esetleg kényelmesebb szálláson elhelyezkedni. A bázison lehet hagyni a felesleges poggyászt, melyet a túra végén visszakapunk.
Az expedíció jellege
Az expedíció elsősorban laza, vagány hozzáállást igényel. A pontos program nehezen tervezhető előre, így 
fontos, hogy tudjuk élvezni az aktuális élményt és ne mindig a másnapi látnivalókat tervezzük. A táborozási, sátrazási tapasztalat és a nomádélet szeretete alapfeltétel, de ugyanígy készüljünk fel az étkezések egyszerű jellegére (kukoricalepény és bab uralja a menüt) és a szélsőséges időjárásra (a hegyekben novemberben éjjel fagypont körüli hőmérsékletek is lehetnek).
Háttér
Guatemala középső részén, Mexikótól a déli határig húzódik a Kordillerák nevű vulkanikus hegylánc, melynek sok tagja máig aktív tűzhányóként füstöl. A Maja-hegység 2-3000 méter magas csúcsai árnyékában az őslakos népcsoportok kukoricát, kávét és zöldségeket termesztenek, és vályogból meg fából épített házakban laknak. A Chuchumatánes és környéke a hegylánc legnyugatibb és egyben legmagasabb tagja, ahol a Mam, Quiché és Zutuhil törzsek a mai napig népviseletben járnak, ősi nyelvükön beszélnek és lelkiismeretesen megünneplik a maja és katolikus naptár ünnepeit és jeles napjait. Ezek egyike Todos Santos faluban a Halottak Napi Részeges Lóverseny.
A spanyol hódítókkal szemben tanúsított ellenállás emléke ez az ünnep, ahol a három napos fesztivál csúcspontján a falu főutcáját díszes népviseletbe öltözött lovasok lepik él, akik naphosszat egymással versenyezve mutatják be lovas tudásukat a helyieknek és a nagyközönségnek. Ezt a tudást emelik magasabb szintre azzal, hogy minden forduló után nagyot húznak a sörös és vodkás üvegekből, aminek többnyire esés a vége, mindenki nagy derültségére. A Chuchumatánes szomszédságában emelkedik a Tajumulco, amely 4200 méteres magasságával Közép-Amerika legmagasabb hegycsúcsa. Innen dél-nyugatra található az Atitlán-tó, amely egy hatalmas kaldera beomlása nyomán alakult ki. A három tűzhányó által határolt tó számos legenda szülőföldje, a maják a mai napig a világ egyik fő szellemi központjaként tisztelik. Partján a színes kultúra és természeti szépségek mellett évezredes, máig feltáratlan maja romok, víz alatti vulkanikus hasadékokból felbukkanó hőforrások és egy misztikus, elsüllyedt templom várja a kalandvágyókat.
