Az el salvadori állampolgár optimista. Nem sír, mint szomszédjai és nem elégedetlenkedik, mint sok átutazó turista. Tisztában van a helyzetével, és gyakran van szerencsés napja. Ami néha csak annyiból áll, hogy a gyerekei épségben hazaértek a városi iskolából. Sajnos nincs időnk tovább felfedezni ezt a kellemes országot, így elindulunk északnak, a hondurasi határ felé. Említésre méltó pont útközben Nahuizalco, az ország egyetlen őshonos maja kisebbségével, a fiatal Izalco tűzhányó, hatalmas fekete kürtőjével és Volcán San Salvador, ami egy pár méteres, apró vulkáni kürtő a másik, több száz méteres tesójának közepén. (tovább…)

Virágok útja, tűzhányók útja, a maják útja és végül a béke útja: ezekkel a prospektusokkal várják a külföldieket El Salvador határbelépőin. A fél Magyarországnyi kis államnak nincs is nagyon más lehetősége a kiemelkedésre, mint a turizmus. Ráadásul azzal sem áll túl jól, nincsenek világhírű romvárosai, mint Mexikónak vagy Perunak, nincs karibi tengerpartja, mint Belíznek, és nem kérkedhet nyugati szintű szolgáltatásokkal és biztonsággal úgy, mint Costa Rica. Mi van hát El Salvadorban? Egy húsz éve megszűnt véres polgárháború, gazdasági küszködés, politikai kuszaság. De nem ez tűnik fel leginkább, hanem az emberek egyenessége. A boltokban az ötödik vásárlás után már nem számoljuk meg a visszajárót, mindig pontosan adnak vissza. Ha valamit nem tudnak, megmondják, nem akarnak eladni, rábeszélni, átvágni, kijátszani. (tovább…)