Fotóblog, utazási blog | Bedouin » Blogolás

Attention: English speakers

admin — Wed, 07 Apr 2010 00:55:07 +0000

For those, who recieve the Bedouin Blog feed in Hungarian, please check out the English version: www.bedouin.hu/en

The English RSS feed is: www.bedouin.hu/?feed=rss2&language=en and translations are posted parallel with the original version.

A turizmus és internet Magyarországon

aron — Fri, 06 Feb 2009 14:05:10 +0000

Az Onlinemarketing Blog alapmű mindenki számára, aki az interneten értékesít magyarul, ám úgy tűnik, az egykor teljesen független blogot is utolérte a saját maga által kritizált “jutalék-orientált” gondolkodásmód, vagyis azt csinálja, amiről ír: pénzért hirdet. De nézzük az elejéről. A bejegyzés címe: a turizmus és az online. Ennek nagyon megörülünk, hisz a techbázisok és celebrity-oldalak tengerében nehéz manapság utazásról, turizmusról szóló használható posztot olvasni. Máris elképzeljük, egy ilyen népszerű blog majd biztos kielemzi a hazai vezető utazási irodák online marketingstratégiáit, esetleg példákat ír magyar nyelvű, webkettes utazási szájtokra; no meg a kötelező összehasonlítás: SEO az utazási szektorban – idehaza és nyugaton. Sajnos csalódnunk kell, ugyanis a bevezetőben a szerző ugyan belekezd abba, hogy a turizmus marketingszabályai eltérnek az átlagtól, de ez tudjuk, igaz szinte az összes többi szakmára is. Igen, technikailag, jellegében minden hirdetés más, mégis a nagy közös bennük, hogy bármilyen eszközt felhasználnak arra, hogy rávegyék a vásárlót a vásárlásra. Évezredes küzdelem ez, az ókori zöldségpiac áruhalmainak tetszetős elrendezésétől kezdve az Index.hu főoldalán virító Blog.hu bannerig. És a vevő reakciója azóta is ugyanaz, keresi a felé áramló marketinginformációk közül a hiteleset, a függetlent. Akár a szomszédasszonyt, aki vett már abból a szépen felhalmozott káposztából, akár egy nem véletlenül népszerű blogot, ahol nem ugyanazt tudja meg, mint egy óriásplakátról. Ezért is nagy a felelősség kritika nélkül, egyoldalúan reklámozni egy minden szempontból web 1.0-ás utazási oldalt (C-Travel), ahol a tippek többnyire külső partnerek utazási ajánlatai, és Gül Baba pancsolóját wellnes-hétvégéstül itt is ugyanúgy megkapod 15 rugóért, mint a Sheraton Szálló saját honlapján. Az ugyancsak Index-közeli ONGO már valóban web2.0 jellegű (csak technikailag), lehet regisztrálni, fotókat és leírásokat feltölteni, fórumozni, stb., csak kár, hogy szakmai portálként Panamát földrajzilag Észak-Amerikához sorolja.
Minden tisztelet a szerzőé, de valljuk be, a szóban forgó poszt nem más, mint egy utazási irodák gyűjtőügynökségének írt PR-cikk. De vegyük csak az említett írás statisztikáit: a hazai utazóközönség több, mint 60%-a maga szervezi az utazásait az internet (fórumok és közösségi oldalak) segítségével. És itt következik sokaknál a nagy tévedés. Miért használ a magyarok többsége netes fórumokat a saját utazása megszervezéséhez? Ne keverjük össze, nem a C-Travel ajánlatait böngészi, hanem hús-vér emberek tapasztalatait. Azért, mert azok függetlenek. Ők elmondják, ha a tunéziai szállodában patkányok fészkeltek a párnában, elmondják, hogy a kőszegi hotel hétvégi csomagja helyben fele annyi, mint az interneten bárhol, és lelkesen sorolják útjuk pozitív és negatív részleteit. És teszik mindezt nem abban a reményben, hogy mi is befizetünk majd egy ilyen útra, hanem egyszerű, emberi hálából (emlékszünk még arra, mi is ez?), mert nekik is sokat segítettek a hasonló független leírások. Vagy csak mert ellenállhatatlan közléskényszerük van legutóbbi útjukkal kapcsolatban.
Arra, hogy az utazási szektort miért érte utol később az online marketing és SEO hulláma, több feltételezés is van. Számomra a következő okok (és ellenpéldáik) tűnnek logikusnak:
- egy utazás megszervezésénél nem számít annyira a gyorsaság (politikai blogok)
- az utazás egyszeri, nagy értékű kiadás (zeneletöltés pénzért)
- előbb fizetünk, a reklamáció hírhedten sikertelen (30 napos próbaverziók a szofvereknél)
- ennyi pénzt csak nagyon megbízható helyre fizetünk be (irodai személyes befizetés)
- egy élményért fizetünk, aminek nincsenek technikai adatai (online műszaki kereskedések)
Mindebből a következő ellentmondás kerekedik: egy utazás tervezésénél alapvető fontosságú az előzetes, személyes élményen alapuló, független vélemény, viszont ugyanolyan súllyal bír az utazást szervező ügynökség elszámoltathatósága. Ezért van az, hogy nyugaton már rég az a fő trend, hogy független szájtokon, fórumokon beszerzi mindenki a megfelelő információkat, hitelkártyával megveszi a repülőjegyet, majd a célországban helyben elmegy napi túrákra meg szervezett kalandokra, többnyire utólagos fizetéssel. Ugyanazt a kényelmi fokot és élményszintet manapság már el lehet érni független szervezéssel is, többnyire az ár töredékéért. Természetesen mindez nálunk még félelmetes és idegen, feltehetően az összes „régi” turisztikai szakinak leesne az álla, ha megtudnák, havonta hányan mennek fel életükben először a netre repjegyet venni, egzotikus utazást szervezni. Ennek ellenére még sokáig fontos lesz mindenhol, hogy legyen egy utazási iroda fővárosi székhellyel, kedvesen mosolygós recepciós kislánnyal, pecsétekkel, számlákkal és fizetéssel (sorszámhúzás után jobbra hátul a kasszánál).
Amikor a vezető hazai bloggerek a nemzetközi trendeknek megfelelően a web2.0-lufi kipukkanásáról és a web3.0 születéséről beszélnek, mit tehetnek a magyar turisztikai szolgáltatók? Építsenek közösséget! Az utazás.com és a HVG Travelline melléklete jó példa erre, bár egyik sem ér egy Matador Network vagy Lonely Planet fórum közelébe. A nagy szállodaláncok mindig is megtalálják majd a módját, hogy értéktöbbletet generáljanak egy akcióval vagy szolgáltatással a gyűjtőportálokon, de a kisebb vidéki szállások és független utazási irodák csak akkor jutnak a jövőben ügyfélhez, ha az interneten fellelhető ajánlattömegek közül pont az övékről írják a legtöbb pozitív, valóban független véleményt. És az online marketing legújabb feladata az lesz, hogyan lehet a függetlennek tűnő, közösségi véleményekből, tippekből pénzt csinálni:)
Végül, hogy ne legyünk utazó farizeusok, itt van néhány kiváló, nemzetközi szakmai blog az online turizmus témában:

Online Marketing for Tourism
Tourism INTERNET Marketing Blog 2.0
Internet Marketing for Travel and Tourism
Tourism Online Marketing – Tips & Online Strategies
Tourism Internet Marketing
Untangle My Web
DotTourism

Új munkatárs

aron — Fri, 17 Oct 2008 01:18:26 +0000

A címben szereplő tárggyal érkezett emileket mindig kicsit félve nyitottam meg anno, egy szabályos munkahely szabályos irodai székében ülve. Most nem ez a helyzet, hisz nagy örömmel üdvözöljük a csapat új tagját, aki LadyBird néven blogol majd utazási és társadalmi témákról. Arról nem is beszélve, hogy nemrég fejezte be az idei közép-ázsiai utak és expedíciók fordítását angolra, irodalmi igényességgel. Magyarul nem tudó ismerősöknek bátran ajánlhatjátok: Bedouin Blog in English.

Az RSS hírcsatorna 2.

aron — Fri, 11 Jan 2008 23:57:22 +0000

Az iGoogle kezdőlapnak tökéletes választás. Beállítása Mozilla Firefoxban: Eszközök – Beállítások, Főlap, és itt a “Kezdőlap” c. sorba írjuk be, hogy http://www.google.hu/ig?hl=hu, vagy ha már a saját iGoogle oldalunkon vagyunk bejelentkezve, akkor nyomjunk az ‘Aktuális oldal használata” gombra. Internet Explorerben: Eszközök – Internetbeállítások, Kezdőlap, ha aktuális akkor “Jelenlegi” gomb. Ha más böngészőt használsz, akkor valószínűleg jobban értesz az egészhez, mint mi, de akkor mit keresel itt?:) iGoogle használatakor egyrészt nem kell az alapértelmezett, unalmas MSN vagy Explorer kezdőlapot nézegetni minden egyes indításkor, másrészt a tartalmat mi állítjuk össze. Vagyis a tartalomjegyzéket, ugyanis a tartalom már azokon az oldalakon lesz, amiket az iGoogle segítségével “figyelünk”. Akár hányszor felmegyünk az internetre böngészni, valamire rákeresni, a köszöntő oldal nem holmi bárgyú “Üdvözöljük…” kezdetű reklámszöveg lesz, hanem az általunk olvasott érdekes weboldalak, hírportálok és blogok legfrissebb néhány bejegyzésének a címe kis betekintővel. Néhány másodperc alatt átfutjuk szemünkkel a listákat, és ha valami felkelti érdeklődésünket egyből el tudjuk olvasni. Nem kell naponta végignézni az összes oldalt, esetleg fórumokon ellenőrizni, megválaszolták-e kérdésünket, hisz létezik egy program, ami helyettünk figyeli éjjel-nappal a változásokat. A Google hagyományos keresőjét továbbra is ugyanúgy tudjuk használni, csupán az alatta levő fehér területet lepik el kis hírdobozaink. Ezek közül párat alapból berak a Google, másokat ki lehet választani egy listából. Nem kell ezekkel nagyon foglalkozni, azért iratkozzunk fel egy RSS értesítőre mert már olvassuk az adott oldalt egy ideje, és ne azért, mert szerepel egy marketing-szagú listán. De hogyan iratkozzunk fel? Egyik lehetőség, ha böngészés közben a címsorban észrevesszük az RSS értesítés apró logóját (lásd 2. kép). Ha erre kattintunk, utána pedig az “Add to Google page” feliratra, máris ott lesz a adott oldal doboza a kezdőlapunkon, mindig a 3 legfrissebb hírrel a tetején. Az egyes dobozokat a fejlécüknél “megfogva” lehet ide-oda helyezni szabadon, a címek előtti + jelre kattintva pedig beleolvashatunk a bejegyzésbe (1. kép). A másik lehetőség az iGoogle oldalon a jobb szélen látható “Új dolgok hozzáadása” link. Ha erre kattintunk, egy témaválasztó oldalra kerülünk, ahol válogathatunk az ajánlott feedek közül, de mi kattintsunk egyből a bal alsó “Feed vagy modul felvétele” linkre (3. kép). Ide írjuk be a figyelni kívánt blog RSS címét. Ezt általában a blogon látható RSS feliratra vagy ikonra kattintva tudhatjuk meg.

Az RSS hírcsatorna

aron — Fri, 11 Jan 2008 21:00:45 +0000

Aki hosszabb ideje olvassa ezt a blogot, biztos szembesült már azzal a nehézséggel, hogy nem tudni előre, mikor kerül új poszt a blog tetejére, mikor érdemes felkeresni az oldalt, mert minket érdeklő témában írtak. Ennek a megoldása a hírcsatorna, vagy feed, vagy blogadó, gyakorlatilag egy feliratkozás a blogra.
Akit érdekel a téma, keressen rá a hírcsatorna, feed és RSS szavak segítségével a témára. A többieknek: a hírcsatorna a kábeltelevízióhoz hasonló szolgáltatás, aminek egy fajtája, szabványa az RSS. A TV-készülék az RSS-olvasó, a előfizetés az “RSS-csatornára feliratkozás” és a műsor a blog maga. Meghatározhatjuk, mely blogoktól kapjunk értesítést, ha szerzőik új posztokat írnak, esetleg elolvashatjuk a bevezetőt, megnézhetjük a kategóriát. Ezekre az értesítőkre fel lehet iratkozni levelező programmal (MS Outlook, Mozilla Thunderbird), külön blogadóval vagy egyszerűen csak a Google személyre szabott oldalával. Hónapokon át próbálgattuk a különböző lehetőségeket, de használhatóságban és kompatibilitásban az utóbbi magasan nyert. Az egyetlen hátulütő, hogy regisztrálnunk kell magunkat a Google oldalain, ami egyszerű folyamat de akkor is bosszantó lehet. Ezek után nincs más dolgunk, mint feliratkozni a minket érdeklő blogokra, és az új posztok linkjei minden reggel ott várnak a böngészőnkben. Ha már van @gmail email címünk, Picasa képtárunk vagy bármilyen egyéb Google szolgáltatásunk, akkor feltehetőleg van Google fiókunk is, és átugorhatjuk ezt a bekezdést. Ha nincs, akkor hozzunk létre egyet, a böngészőnkbe írjuk be: www.google.hu, a jobb felső sarokban kattintsunk a “bejelentkezés”, majd a “hozzon létre egy fiókot” linkre, és kövessük az utasításokat. Ha ezzel megvagyunk, kapunk egy személyes, testre szabható iGoogle böngésző felületet, ahol tetszésünk szerint helyezhetünk el blog feliratkozásokat, hírcsatorna olvasókat és sok ügyes kis programot. A legnagyobb előnye a rendszernek a hatékonyság. Reggel megérkezünk a munkahelyre, bekapcsoljuk a számítógépet és végignézzük: emailek, kedvenc blogok, kedvenc hírportálok, kedvenc pletykalapok, céges hírek, körlevelek. Mindegyiket új böngészőablakban, újra beírva a címüket anélkül hogy tudnánk, érdekel-e minket az aktuális információ. Az iGoogle használatával egyetlen kattintás szükséges csak: az, amivel megnyitjuk a böngészőt (oké, dupla:). Utána a böngészőben sok apró ablakban megjelennek az általunk kiválasztott blogok, hírek és egyéb lapok legfrissebb írásainak címei és bevezetői. De erről legközelebb.

blogportálok v. saját blogok ii.

admin — Tue, 08 Jan 2008 02:14:09 +0000

az előző írást újraolvasva esett le a tantusz: mi a nemzetközi és magyar blogportálok közti legnagyobb különbség? hát a nyelv. akármennyire kötelező az angol az iskolában és akármennyivel többen beszélik, mint húsz éve, az emberek mindig a kényelmesebb megoldást választják, ez esetben a magyar nyelvű kezelőfelületet. persze akinek megy az angol és szereti, ha valami működik, az valszeg a blogring társoldalain fog posztolni.

kezdve a sokat ígérő altavizsla csődjétől egészen az iwiw nyomorék (de magyar) használhatóságáig, a külföldi példák magyar koppintásain mindig érződnek a nyelvi nehézségek. és ez nem csak a programozást gátolja, hanem a szabad versenyt is; hiába létezik a világon kisezer profi közösségi portál integrált videó- és képmegosztással, blogmotorral és ízletes extrákkal, ha az nem magyarul szólítja meg a népet akkor az nálunk mehet a kukába.

ha nincs szabad verseny, akkor nincs fejlesztési igény. a nagy cégek és a döntéshozók inkább a politikai rendezvényeken és céges bulikon udvarolnak egymásnak, egy új szolgáltatás bevezetése vagy teljes portálfelújítás helyett egymás politikailag befolyásolt cégeit vásárolgatják fel. emilcím listák védelme és célzott hirdetések fejlesztése helyett el kéne gondolkozni, hogyan tartsuk magunknál a már regisztrált tagokat? mert amikor ezek a tagok nekilátnak átvándorolni a konkurenciához, akkor már késő lesz fejleszteni.

blogportálok vs. saját blogok

admin — Tue, 08 Jan 2008 01:02:46 +0000

nem tudok elmenni szó nélkül kezdőknek szóló blogolás-sorozatunk mellett. mi van azokkal, akik már elkezdtek írni, de nem találnak az egész magyar blogrendszerben logikát? akik esetleg csatlakoztak egy hazai blogszolgáltatóhoz, és csodálkozva veszik észre, hogy szinte semmi kapcsolatuk más portálok bloggereivel? akik jelen bloghoz hasonlóan egyéni URL alatt, független blogmotorral operálnak? miért van az, hogy messzi országokban a felhasználók igényei alakítják a szolgáltatást, és nem fordítva, ahogy nálunk?

a kérdés csak az utóbbi időben merült fel, derül ki, ha körbeolvasunk a hazai blogoszférában. a webisztánon megjelent poszt szerint a hazai blogszolgáltatók fejlesztési és újításai messze elmaradnak az igényektől. az okokat már nem nagyon boncolgatja, mondjuk mi is csak tippelni tudunk. miért van az, hogy az angol weben számos olyan “blogring”, azaz független bloggyűjtő portál működik, ahol nyugodt szívvel válogathat bárki a világ angol nyelvű blogjainak többségében? ahol a kezdő blogger regisztrálhatja oldalát, alapból kap mondjuk egy óra főoldali megjelenést, és a portál keresője beindexeli a teljes tartalmat. ahol az adatlap kitöltésétől függ a találati arány, és nem holmi főoldali szerencsétől. ahol a wordpress-szesek is megjelenhetnek.

ha egy kezdő magyar blogger elkezd a teljes közösség után kutakodni a magyar weben, max a lap.hu adott oldalán talál érdekmentes tájékoztatást, de sem tartalomkereső, sem közösségi szolgáltatás nincs ezen az egyszerű linklistán. ráadásul ma már nem is olyan könnyű felkerülni. a vezető hazai szolgáltatók (blogter.hu, freeblog.hu, blog.hu, blogol.hu) közösségei kellemesen elvannak magukban. a posztokban eldicsekednek (vagy hálát adnak) amiért kikerültek a főoldalra, esetleg a szövegben idéznek más blogokból, többnyire adott portálon belül. a google találati listájában a “magyar blogok” kifejezésre a blog.lap.hu és egy 2003-as lista az első két helyezett. a továbbiakban a magyar internetező nők egyesületén és balla d. károly blogján kívül csak a hvg 2005-ös goldenblog versenykiírása és bodzás fanta töprengése a magyar blogok kommunikációjáról az egyetlen támpont, ha a magyar blogok gyűjtőoldalát keressük.

régóta gyötör a kérdés, hogy vajon miért nem tartja senki jó ötletnek egy független bloggyűjtő portál létrehozását? ahol nem júzert meg látogatót gyűjtenek, hanem érdeklődőket vonzanak. ahol bárki, ismétlem bárki regisztrálhatja már létező oldalát, amit szolgáltatótól függetlenül valamilyen feed (pl. rss) formájában megjelenítenek az oldalon. ahol nem a indexközeliséged vagy iwiwbarátságod határozza meg a blog sikerét. lehetne persze szavazni meg kommentelni meg blogot indítani meg efféle közösségi játékokat űzni, de a legfontosabb a kezdőknek nyújtott segítség lenne, akik valóban a posztok tartalmára koncentrálhatnának, és nem kellene saját blogjuk ismertségét kommenteléssel, fórumozással és linkelgetéssel növelni. és aki meg tematikus blogot keres, az a google vegy a blog.hu saját keresője helyett itt hamarabb megtalálná az őt érdeklő olvasmányt.

amúgy az eddigi netes történelmet figyelembe véve bizony meg fog jelenni egy ilyen lehetőség. és azok, akik nem fejlesztenek szolgáltatást vagy bármilyen módon korlátozni akarják a függetlenséget könnyen a geocities vagy a flirt.hu sorsára jutnak.

A posztokról

aron — Fri, 04 Jan 2008 22:39:43 +0000

A bloghasználatot bemutató sorozatunk kapcsán több emilt kaptam arról, hogyan indítsunk blogot. Egyelőre nem szándékozom foglalkozni a témával, egyrészt mert mi is kezdők vagyunk, másrészt sok kiváló blog foglalkozik a témával. Teljesen kezdőknek érdemes az I-Do-Web blogra ránézni. Mai írásunkban átnézzük, az egyes posztok (egységek) fejlécében milyen információt találunk. A dátum gondolom egyértelmű, mindig a beírás napja. Utána található a poszt címe, aláhúzva. Ez egyben permalinkként is szerepel, a permalinkek az egyes posztok saját linkjei, URL címei. Ha valahol egy fórumban, emilben hivatkozni akarunk a blogra, nem kell az egész poszt szövegét kimásolni, elég megadni a permalinkjét (vágólapra másolhatjuk, ha a címre jobb egérrel a “Hivatkozás címének másolása” pontra kattintunk – Internet Explorerben: “Parancsikon másolása”).
A cím alatt a következő szöveg látható: Kategória: Egyéb, Blogolás. Ez azt jelenti, hogy az adott posztot mely kategóriákba helyezte el szerzője. A kategóriák ugyanazok, mint amiről a tegnapi posztban írtam, a bal menü alján ott a teljes lista. A kategóriák után ezt olvassuk: – admin @ 02:52, ami nem mást jelent, mint azt, hogy a szerző felhasználóneve “admin”, aki 2 óra 52 perckor követte el írásos merényletét. Ez alatt már a képek és a szöveg következnek. Ez alatt egyetlen aláhúzott szavacskát találunk: Megjegyzés. Ha erre kattintunk, akkor az aktuális poszt töltődik be, alatta pedig a megjegyzések űrlapja. Az “RSS hírcsatorna…” kezdetű mondatot most hagyjuk figyelmen kívül, erről később. Megjegyzés írásához töltsük ki a mezőket becenévvel, emilcímmel, esetleg weboldal címmel (e két utóbbi nem kötelező), meg a szöveggel. A “Szólj hozzá” gombra kattintva elküldjük a megjegyzést a blogba. Ide bármit lehet írni, ez egy fontos erkölcsi segítség az íróknak, és valahol “fizetség” is munkájukért.

Bedouin Blog

aron — Wed, 02 Jan 2008 02:52:33 +0000

Kedves Olvasók!

Most, hogy miro is visszatért, árontól meg szinte naponta kapjuk a fotós anyagot, kicsit elvesztünk az oldal útvesztőiben. A megkeresésekből és panaszos levelekből azt szűrtük le, hogy legtöbben most olvasnak először blogot, és többnyire nincsenek tisztában a szabályokkal, szerkezettel. Szeretnénk rendszeres posztokkal (poszt: a blog egy fejezete, egysége, pl. amit most írok az is egy poszt) és ábrákkal bemutatni, mi mindent lehet kihozni egy blogból.
A blog kialakulásáról, történetéről és népszerűségéről találunk bőven anyagot a neten, mi most csak a jelen Bedouin Blog használatával foglalkozunk. A kategóriákkal kezdjük, ugyanis ennek a segítségével jutunk ahhoz a tartalomhoz, ami minket érdekel. Miért fontos ez? A Bedouin Blog egy közösségi napló, vagyis több személy ír ugyanarra az oldalra egymás fölé, időrendi sorrendben. Valószínűleg nincs olyan ember, akit minden szerző írása érdekel, ezért ismerkedjünk meg a “Kategóriák” menüvel. A bal oldali menüsávban, ha lejjebb görgetünk, látható a “Kategóriák” felirat. Az egyes írásokhoz a szerzők kategóriákat adtak meg, így ha pl. a baloldalon a “FOTÓ” kategóriára kattintunk, középen csak fotózással, fényképekkel foglalkozó írások jelennek meg. Ha az egyes menüpontok fölé visszük az egérmutatót, és várunk egy másodpercet (kattintás nélkül), akkor megjelenik egy sárga felirat az adott kategória leírásával. Pl. a “TECH” menüpont magyarázata: “Műszaki, technológia újdonságok, internet és minden ami számítástechnika”. Ha valakit nem érdekel ez a téma, viszont szeretne mexikói és mongóliai expedíciókról olvasni, az kattintson az “UTAZÁS” menüpontra. Ha valakit nem érdekel más ország, csak Mexikó, az kattintson az ország nevére.
Ugyanilyen módszerrel dolgozhatunk szerzők alapján is, ha valaki a hazai társadalmi-technológiai kérdésekről szeret olvasni, kattintson a “MIRO” névre, dél-amerikai expedíciós blogoláshoz kattintsunk az “ARON” névre, míg “FERI” verseket és idézeteket posztol (nagy ritkán:)
Ezzel reméljük mindenki elboldogul a blogon, legközelebb a többi menüt vesszük sorra.

zöld divat

admin — Fri, 31 Aug 2007 16:30:35 +0000

hatvanhat szűk kutat fúrtak egy erzsébetvárosi telken. hurrá. azt már kevesen tudják, manapság a kutak nem csak víznyerésre alkalmasak, az új fícsör a fűtés, a mai technológiával le lehet fúrni a föld gyomrába, a mittomén melyik geoszféra kérge alá, ahol csak úgy zubog a forró víz, azt pedig felvezetve lehet fűteni, fürdeni, instantkávét főzni. ez is kicsit a félig megújuló energiaforrások közé tartozik, amiképpen anno azt hittük, a sarki jég felolvasztása sokkal zöldebb ötlet, mint folyóink vizeinek felhasználása, a telepített nyárfákból készített bútor pedig szinte termeli az oxigént, nos, kiábrándítanék mindenkit, ettől sem épül a világ, max a leépülésének sebessége csökken. a felszabaduló hőt ugyanúgy környezetünkbe vezetjük, és ha már itt tartunk, ne feszítsen a szomszédságban az sem, akinek napkollektor fedi a verandáját a vécéjét pedig esővíz öblíti. A napkollektor előállításának környezetterhelését nem tudom, kiszámolta-e már valaki; az egy dolog, hogy ezzel nem károsítjuk a napot, de az általa termelt árammal ugyanúgy gépeket mozgatunk, ugyanúgy éljük tovább kényelmes kis képmutató életünket. persze, ha lehet választani inota és egy napelem között, egyértelműen az előbbi a károsabb, de könyörgöm, ne verjük már a geotermikus energiára, szélmalmokra és származását igazolt tűzifára, inkább maradjunk csendben és reménykedjünk, öregkorunkra még kiülhetünk néhány percre az erkélyre anélkül, hogy azonnal bőrrákot vagy tüdőembóliát kapnánk.

valóban pénzkérdés az egészséges táplálkozás?

admin — Tue, 28 Aug 2007 20:26:20 +0000

az átlagfizetés kevés az egészséges táplálkozáshoz, derül ki az [origo] cikkéből. bennem impromptu felmerül a kérdés, mit nevezünk egészséges táplálkozásnak, és mit nevezünk kevésnek? jellemző, roppant jellemző kortünetről szól a cikk, annyira benne van az egész szocioszféra bénakutya hozzáállása, ahogy kitalálja valaki, milyen az egészségesen trendi étrend, majd az újságíró betér az amúgy méregdrága bioboltba (vagy ökosopba), és összeírja, mennyiből jön ki a kezében szorongatott lista. az senkinek nem jut eszébe, hogy vidéken a töredékéből meg lehet venni ugyanazt, vagy ha éppen valakinek még kertje is van, akkor pázsit vagy beton helyett veteményest is bele lehet képzelni. de ha egyik sem opció fantáziánk számára, akkor kiballagunk a nagybani piacra (vagy akár a vásárcsarnokba), és olcsó idényzöldségekből annyit veszünk, amennyit nem szégyellünk. épp az utóbbi hetekben olvashattunk ezeken az oldalakon arról, hogy mongóliában a lakosság nagy része öt hónapig tejterméket, hét hónapig pedig állati fehérjét és zsiradékot fogyaszt. ezt még barátok közt is egyoldalú táplálkozásnak hívják, fogaik mégis épek, szabályosak, szervezetük egészséges. pedig nem esznek teljes őrlésű lisztből készített ultrabio rozscipót, nem hallottak még a probiotikus joghurtkultúráról és magasról tesznek rá, genetikailag módosított-e az a kevés krumpli, ami néha az asztalra kerül. nem a pénzzel és nem a kajával van a baj, hanem az életmóddal, a szemlélettel, és amíg ilyen cikkekből okosodik a lakosság, ne is várjunk minőségi javulást.

zöld közlekedés, zöld energia

admin — Tue, 21 Aug 2007 10:23:48 +0000

úgy tűnik, hiába a megújuló lelkesedés blogtémában, a technika néha közbeszól. reméljük lassan megoldódik a dolog, az egyes posztok viszont jelentős késéssel kerülhetnek csak fel…
aki közlekedett már pesten bicajjal meg kocsival egyaránt, joggal értetlenkedik, miért választják sokan mégis a közlekedésnek ez utóbbi formáját. egy jó kis nyárközepi dugó a blaha és az erzsébet-híd között még pszichésen is odarak, persze ilyenkor be lehet kapcsolni a légkondit, feltekerni a hangerőt és élvezni a semmittevést, bár kellemesebb környezetet is el tudnék ehhez képzelni. nincs könnyebb dolga a kerékpárosnak sem, igaz, őt egy percre sem tartja fel a dugó, csak éppen az életével játszik a sávok közt idegesen cikázó autók mellett. kezdem már magam szarul érezni, amikor nyugati példákkal lövöldözöm, de kénytelen vagyok: a világon az egyik forgalomügyileg leghírhedtebb városban, párizsban automata kerékpárkölcsönző rendszer kiépítésével igyekszenek segíteni a légszennyezés és dugók kérdésén. lehet, hogy nálunk is pár kilométernyi autópálya árából megvalósítható lenne a szisztem, bárhol felvehető és leadható bérbiciklikkel olcsón, hatékonyan és gyorsan lehetne eljutni a város főbb pontjaira.
de nem ez az egyetlen téma, melyben jelentős késéssel indulunk, az élhetőbb élet kérdéskör ugyancsak ismeretlen fogalom nálunk. adott egy európai szinten is különleges szépségű és mikroklímájú terület, a balaton-felvidék. köveskál, kékkút, szigliget és a többi, nem sokkal a rendszerváltás után felfedezték maguknak ügyes külföldiek, és sokan ideköltöztek németek, hollandok, svájciak, azóta is csak jönnek. a házakat felújítják, kútvizet isznak és petróleumlámpával világítanak, a falusi életet élvezik, a pénzüket beosztották az elkövetkező éveikre és nem kívánnak hozzá többet gyűjteni. tudom, elcsépelt téma, nem is hoztam volna fel, ha nem látogatom meg kővágóörsön egyik ott nyaraló ismerősömet. itt is laknak külföldiek bőven, de a szomszéd házat épp magyarok vették meg, gazdag pesti család, a apuka hetente párszor kocsival feltép pestre, hogy néhány cége ügyét intézze, amúgy meg igyekszik megfelelni a “gazdag nyugatiaknak”. ez abból áll, hogy lebontották az ősi kőkerítést, a kertbe bukszusokat meg tujákat ültettek diszkrét antik szoborutánzatokkal fűszerezve, a ház elé három férőhelyes garázst húztak, a többit nem sorolom. ez most a “negyven év” eredménye, vagy mindig is így volt?