For those, who recieve the Bedouin Blog feed in Hungarian, please check out the English version: www.bedouin.hu/en

The English RSS feed is: www.bedouin.hu/?feed=rss2&language=en and translations are posted parallel with the original version.

Az Onlinemarketing Blog alapmű mindenki számára, aki az interneten értékesít magyarul, ám úgy tűnik, az egykor teljesen független blogot is utolérte a saját maga által kritizált “jutalék-orientált” gondolkodásmód, vagyis azt csinálja, amiről ír: pénzért hirdet. De nézzük az elejéről. A bejegyzés címe: a turizmus és az online. Ennek nagyon megörülünk, hisz a techbázisok és celebrity-oldalak tengerében nehéz manapság utazásról, turizmusról szóló használható posztot olvasni. Máris elképzeljük, egy ilyen népszerű blog majd biztos kielemzi a hazai vezető utazási irodák online marketingstratégiáit, esetleg példákat ír magyar nyelvű, webkettes utazási szájtokra; no meg a kötelező összehasonlítás: SEO az utazási szektorban – idehaza és nyugaton. (tovább…)

A címben szereplő tárggyal érkezett emileket mindig kicsit félve nyitottam meg anno, egy szabályos munkahely szabályos irodai székében ülve. Most nem ez a helyzet, hisz nagy örömmel üdvözöljük a csapat új tagját, aki LadyBird néven blogol majd utazási és társadalmi témákról. Arról nem is beszélve, hogy nemrég fejezte be az idei közép-ázsiai utak és expedíciók fordítását angolra, irodalmi igényességgel. Magyarul nem tudó ismerősöknek bátran ajánlhatjátok: Bedouin Blog in English.

Az iGoogle kezdőlapnak tökéletes választás. Beállítása Mozilla Firefoxban: Eszközök – Beállítások, Főlap, és itt a “Kezdőlap” c. sorba írjuk be, hogy http://www.google.hu/ig?hl=hu, vagy ha már a saját iGoogle oldalunkon vagyunk bejelentkezve, akkor (tovább…)

Aki hosszabb ideje olvassa ezt a blogot, biztos szembesült már azzal a nehézséggel, hogy nem tudni előre, mikor kerül új poszt a blog tetejére, mikor érdemes felkeresni az oldalt, mert minket érdeklő témában írtak. Ennek a megoldása a hírcsatorna, vagy feed, vagy blogadó, gyakorlatilag egy feliratkozás a blogra. (tovább…)

az előző írást újraolvasva esett le a tantusz: mi a nemzetközi és magyar blogportálok közti legnagyobb különbség? hát a nyelv. akármennyire kötelező az angol az iskolában és akármennyivel többen beszélik, mint húsz éve, az emberek mindig a kényelmesebb megoldást választják, ez esetben a magyar nyelvű kezelőfelületet. persze akinek megy az angol és szereti, ha valami működik, az valszeg a blogring társoldalain fog posztolni. (tovább…)

nem tudok elmenni szó nélkül kezdőknek szóló blogolás-sorozatunk mellett. mi van azokkal, akik már elkezdtek írni, de nem találnak az egész magyar blogrendszerben logikát? akik esetleg csatlakoztak egy hazai blogszolgáltatóhoz, és csodálkozva veszik észre, hogy szinte semmi kapcsolatuk más portálok bloggereivel? akik jelen bloghoz hasonlóan egyéni URL alatt, független blogmotorral operálnak? miért van az, hogy messzi országokban a felhasználók igényei alakítják a szolgáltatást, és nem fordítva, ahogy nálunk? (tovább…)

A bloghasználatot bemutató sorozatunk kapcsán több emilt kaptam arról, hogyan indítsunk blogot. Egyelőre nem szándékozom foglalkozni a témával, egyrészt mert mi is kezdők vagyunk, másrészt sok kiváló blog foglalkozik a témával. Teljesen kezdőknek érdemes az I-Do-Web blogra ránézni. (tovább…)

Kedves Olvasók!

Most, hogy miro is visszatért, árontól meg szinte naponta kapjuk a fotós anyagot, kicsit elvesztünk az oldal útvesztőiben. A megkeresésekből és panaszos levelekből azt szűrtük le, hogy legtöbben most olvasnak először blogot, és többnyire nincsenek tisztában a szabályokkal, szerkezettel. Szeretnénk rendszeres posztokkal (poszt: a blog egy fejezete, egysége, pl. amit most írok az is egy poszt) és ábrákkal bemutatni, mi mindent lehet kihozni egy blogból.
A blog kialakulásáról, történetéről és népszerűségéről találunk bőven anyagot a neten, mi most csak a jelen Bedouin Blog használatával foglalkozunk. A kategóriákkal (tovább…)

hatvanhat szűk kutat fúrtak egy erzsébetvárosi telken. hurrá. azt már kevesen tudják, manapság a kutak nem csak víznyerésre alkalmasak, az új fícsör a fűtés, a mai technológiával le lehet fúrni a föld gyomrába, a mittomén melyik geoszféra kérge alá, ahol csak úgy zubog a forró víz, azt pedig felvezetve lehet fűteni, fürdeni, instantkávét főzni. ez is kicsit a félig megújuló energiaforrások közé tartozik, amiképpen anno azt hittük, a sarki jég felolvasztása sokkal zöldebb ötlet, mint folyóink vizeinek felhasználása, a telepített nyárfákból készített bútor pedig szinte termeli az oxigént, nos, kiábrándítanék mindenkit, ettől sem épül a világ, max a leépülésének sebessége csökken. a felszabaduló hőt ugyanúgy környezetünkbe vezetjük, és ha már itt tartunk, ne feszítsen a szomszédságban az sem, akinek napkollektor fedi a verandáját a vécéjét pedig esővíz öblíti. A napkollektor előállításának környezetterhelését nem tudom, kiszámolta-e már valaki; az egy dolog, hogy ezzel nem károsítjuk a napot, de az általa termelt árammal ugyanúgy gépeket mozgatunk, ugyanúgy éljük tovább kényelmes kis képmutató életünket. persze, ha lehet választani inota és egy napelem között, egyértelműen az előbbi a károsabb, de könyörgöm, ne verjük már a geotermikus energiára, szélmalmokra és származását igazolt tűzifára, inkább maradjunk csendben és reménykedjünk, öregkorunkra még kiülhetünk néhány percre az erkélyre anélkül, hogy azonnal bőrrákot vagy tüdőembóliát kapnánk.

az átlagfizetés kevés az egészséges táplálkozáshoz, derül ki az [origo] cikkéből. bennem impromptu felmerül a kérdés, mit nevezünk egészséges táplálkozásnak, és mit nevezünk kevésnek? jellemző, roppant jellemző kortünetről szól a cikk, annyira benne van az egész szocioszféra bénakutya hozzáállása, ahogy kitalálja valaki, milyen az egészségesen trendi étrend, majd az újságíró betér az amúgy méregdrága bioboltba (vagy ökosopba), és összeírja, mennyiből jön ki a kezében szorongatott lista. az senkinek nem jut eszébe, hogy vidéken a töredékéből meg lehet venni ugyanazt, vagy ha éppen valakinek még kertje is van, akkor pázsit vagy beton helyett veteményest is bele lehet képzelni. de ha egyik sem opció fantáziánk számára, akkor kiballagunk a nagybani piacra (vagy akár a vásárcsarnokba), és olcsó idényzöldségekből annyit veszünk, amennyit nem szégyellünk. épp az utóbbi hetekben olvashattunk ezeken az oldalakon arról, hogy mongóliában a lakosság nagy része öt hónapig tejterméket, hét hónapig pedig állati fehérjét és zsiradékot fogyaszt. ezt még barátok közt is egyoldalú táplálkozásnak hívják, fogaik mégis épek, szabályosak, szervezetük egészséges. pedig nem esznek teljes őrlésű lisztből készített ultrabio rozscipót, nem hallottak még a probiotikus joghurtkultúráról és magasról tesznek rá, genetikailag módosított-e az a kevés krumpli, ami néha az asztalra kerül. nem a pénzzel és nem a kajával van a baj, hanem az életmóddal, a szemlélettel, és amíg ilyen cikkekből okosodik a lakosság, ne is várjunk minőségi javulást.

úgy tűnik, hiába a megújuló lelkesedés blogtémában, a technika néha közbeszól. reméljük lassan megoldódik a dolog, az egyes posztok viszont jelentős késéssel kerülhetnek csak fel…
aki közlekedett már pesten bicajjal meg kocsival egyaránt, joggal értetlenkedik, miért választják sokan mégis a közlekedésnek ez utóbbi formáját. egy jó kis nyárközepi dugó a blaha és az erzsébet-híd között még pszichésen is odarak, persze ilyenkor be lehet kapcsolni a légkondit, feltekerni a hangerőt és élvezni a semmittevést, bár kellemesebb környezetet is el tudnék ehhez képzelni. nincs könnyebb dolga a kerékpárosnak sem, igaz, őt egy percre sem tartja fel a dugó, csak éppen az életével játszik a sávok közt idegesen cikázó autók mellett. kezdem már magam szarul érezni, amikor nyugati példákkal lövöldözöm, de kénytelen vagyok: a világon az egyik forgalomügyileg leghírhedtebb városban, párizsban automata kerékpárkölcsönző rendszer kiépítésével igyekszenek segíteni a légszennyezés és dugók kérdésén. lehet, hogy nálunk is pár kilométernyi autópálya árából megvalósítható lenne a szisztem, bárhol felvehető és leadható bérbiciklikkel olcsón, hatékonyan és gyorsan lehetne eljutni a város főbb pontjaira.
de nem ez az egyetlen téma, melyben jelentős késéssel indulunk, az élhetőbb élet kérdéskör ugyancsak ismeretlen fogalom nálunk. adott egy európai szinten is különleges szépségű és mikroklímájú terület, a balaton-felvidék. köveskál, kékkút, szigliget és a többi, nem sokkal a rendszerváltás után felfedezték maguknak ügyes külföldiek, és sokan ideköltöztek németek, hollandok, svájciak, azóta is csak jönnek. a házakat felújítják, kútvizet isznak és petróleumlámpával világítanak, a falusi életet élvezik, a pénzüket beosztották az elkövetkező éveikre és nem kívánnak hozzá többet gyűjteni. tudom, elcsépelt téma, nem is hoztam volna fel, ha nem látogatom meg kővágóörsön egyik ott nyaraló ismerősömet. itt is laknak külföldiek bőven, de a szomszéd házat épp magyarok vették meg, gazdag pesti család, a apuka hetente párszor kocsival feltép pestre, hogy néhány cége ügyét intézze, amúgy meg igyekszik megfelelni a “gazdag nyugatiaknak”. ez abból áll, hogy lebontották az ősi kőkerítést, a kertbe bukszusokat meg tujákat ültettek diszkrét antik szoborutánzatokkal fűszerezve, a ház elé három férőhelyes garázst húztak, a többit nem sorolom. ez most a “negyven év” eredménye, vagy mindig is így volt?