Megint itt vannak azok a bizonyos napok, melyek minden nő életében rendszeresen eljönnek… Azok a bizonyos napok, amikor jobb lenne ki sem kelni az ágyból, csak buta filmeket nézni és még butább magazinokat lapozgatni. Vagyis, megint itt van a karácsony. (tovább…)

Az előző téma a politikai turizmus volt. Ennek kapcsán érdemes ránézni egy még hatalmasabb „iparágra“ a vallásos turizmusra. Ez a jellegű utazásmód igen messzi múltra tekint vissza. Gondoljunk csak a különböző középkori zarándok utakra, az Iszlám szent helyeire, vagy akár csak a forgalmasabb utak mentén felállított Buddhista szentélyekre. (tovább…)

Az ember, ha turista, akkor pihenni akar. Szép tájakat látni, helyi kaját enni, felszínesen ismerkedni, homokozni, úszni, aludni, ponyvaregényeket olvasni, otthont, bajokat elfeledni, telefont nem felvenni, emailt nem olvasni, flörtölni, szeretni, magát jól érezni. Legalábbis ez igaz az emberiség 90 százalékára. Például, ha a homokos tengerparton strandlabdák helyett aknák gurulnak, és a vízben halak helyett hullák; ha a városközpontban az ünnepi tűzijáték nem más, mint sortűz, és a helyi cuki kölykök játéka a Molotov-koktél, akkor a normális ember oda nem megy. Megelégszik azzal, hogy otthon, a tévé előtti kényelmes fotőjből szörnyülködjön. (tovább…)

Ha a sima utazgatás már nem elégít ki, ha nem izgalmas már a világ hét csodája, ha a természet bizarrul szép és gigantikus formációi már nem hoznak izgalomba, akkor még mindig van remény! El kell látogatnod a Nevada-sivatag közepébe, az Burning Man (Égő Ember) projecthez. Mi is ez a fura, városoktól távoli, kietlen, pusztasági őrület? (tovább…)

Az Egy füst alatt c. posztban a nemzetközi út- és autómegosztásról volt szó. Nade nézzük meg, hogy a project hol tart nálunk, itthon. A nemzetközi trendekkel igyekezve lépést tartani, egy maréknyi portál egészen hatékonyan használható. Itt valóban olyanokat találunk, akik megosztanának különböző úti céljaikhoz egy-egy autót. És azt hiszem, bátran állíthatjuk, hogy az ilyesmire egyre növekszik az igény. (tovább…)

Van egy fantasztikus találmány. Az autó- ill. útmegosztás.
Mi is ez? Nem más, mint hogy összeáll egy maréknyi ember, és megosztoznak egy autón. Ez főleg azoknak jön be, akik nem rendszeresen és csak rövidebb időre használnak autót. A legegyszerűbb változatában van egy-két közösen egyeztetett parkoló, ahol a kocsi felvehető, és egy vaskos menetnapló, amibe mindenki bevezeti a megtett kilómétereket és annak költségét. (tovább…)

Minden szomszédom zöld-tudatú. Itt Londonban mindenki szelektíven gyűjti a hulladékát. Szerdánként a fekete bödön, csütörtökön a barna komposztkosár, pénteken a zöld, műanyagos doboz. Hétfőn a fehérüveges konténer és kedden dupla öröm, mert a vegyesüveges láda és a papíros-papírzacskó is végre sorra kerül. Itt kevés a munkanélküli, mert aki nem talál mást, az elmehet szemetesnek. Tuti az egész hetes elfoglaltság. (tovább…)

Nemrég volt téma a lassú utazás, és még koránt sincs kivesézve. Ne halogassuk, csukjuk be a szemünket és próbáljuk ki a változatosság kedvéért egyszer lassan. De mi miért is mennénk egy ilyen túrára? Mert most november közepe van. Az eső megint esik, a főnök megint csesztet, a kollegák ismét pattognak. Meg a határidők, mint viharfelhők gyűlnek. (tovább…)

Afrika nem az AIDS, az Oxfam, meg a GDP-lemaradás grafikonja. Ezt vallja David Mozer, aki Afrika 53 országában a tisztelettel megismerendő kultúrákat, végigtúrázandó falvakat, összegyűjtendő, különös tárgyakat és persze a két keréknek teremtetett, lelket és gondolatot tágító, hatalmas síkságokat szereti. Fantasztikusan üdítő olvasni Mozer 13, mítoszpukkasztó bejegyzését Afrikáról. Ez az ember sokat látott, sokat hallott és sokat tanult. És mint ilyen, most már van mit mondania is. Persze, Mozer is elismeri, hogy ez a project nem való azoknak, akiket nem érdekli Afrika és a bicajozás. De rengetegen vannak, akik elunták a „csomagturizmust“ és olyasmit szeretnének látni, átélni, végigcsinálni, ami egy életre szóló élmény marad. (tovább…)