Párolt hús
(1/1000s, f/8, ISO100, 150mm)
Közelkép a szokásos vidéki egytálételről, a horhogról. Hús, só, hagyma, izzó kövek és egy fedő: másfél óra múlva kész a fogás.
A fotóblogon látható felvételek Canon EOS 5D vázzal, Canon 70-200/2.8 L és EF 50/1.4 optikával készültek.
Kattintás után a képek nagyobb méretben is megtekinthetők!
(1/1000s, f/8, ISO100, 150mm)
Közelkép a szokásos vidéki egytálételről, a horhogról. Hús, só, hagyma, izzó kövek és egy fedő: másfél óra múlva kész a fogás.
(1/200s, f/2.8, ISO100, 50mm)
Naplemente után egy órával már csak egy narancssárga csík emlékeztet a napra, a lassan feketébe csúszó eget csak néhány, félig kiszáradt nyárfa tartja.
(1/250s, f/10, ISO100, 200mm)
Havas hegyoldalak, sárga sziklák, ilyen egy naplemente a Góbi-Altáj csúcsai között.
(1/200s, f/7, ISO100, 70mm)
A Góbi-sivatag lakatlan részén lerobbant apa és fia motorja. Bár se víz, se élelem nincs náluk, nem esnek pánikba, nyugodtan nekiállnak és megszerelik, majd továbbindulnak.
(1/250s, f/5.6, ISO100, 70mm)
Batbolt és fia, Ganzaan már az egyszerűbb megoldást választják, ha egy birkát kell kiválasztani a nyájból. Motorkerékpárral terelik és szállítják az állatokat, itt már csak a kaftán és az úrzs, azaz lasszós bot emlékeztet a régi nomád hagyományokra.
(1/125s, f/4, ISO100, 70mm)
Buddhista szerzetesek, azaz lámák sétálnak végig Yolin Am szurdokvölgye mélyén. A hely évszázadok óta szent zarándokhely, a völgy különleges mikroklímája miatt a télen megfagyott forrásvíz egy része egész évben megmarad. Azaz csak maradt, az utóbbi években minden nyáron nyomtalanul elolvad.
(1/400s, f/7, ISO100, 70mm)
Egy villanypózna és egy kerékpárabroncs kell csupán a falu főterén, és máris kész a sportpálya, lehet kosárlabdázni.
(1/640s, f/9, ISO100, 70mm)
A Bayangin hegység völgyeiben még „góbis” viszonylatban is kevés a növényzet. Mégis élnek itt emberek, állataik pedig találnak elegendő táplálékot a túléléshez.
(1/640s, f/9, ISO100, 70mm)
A kínai határhoz közel, egy sziklarengeteg közepén állt és virágzott anno Demcsign Híd, az ősi buddhista kolostor. Az előző rendszerben lerombolták, a politikai tisztogatást az itt lakó 1500 szerzetes közül csak kevesen élték túl. A romokat érintetlenül hagyták, és mellette építették fel nemrég a nagy kolostor apró hasonmását, azt is egy közeli nemzetközi aranybánya adományaiból.
(1/200s, f/14, ISO100, 150mm)
A kopár hegyek és sárga homokdűnék között egy kis völgyben víz szivárog a föld alól: éppen elég ahhoz, hogy néhány család és állataik megéljenek itt évente pár hónapig.
(1/100s, f/7, ISO100, 70mm)
Széles, ősi tengermederből emelkedik ki a hatalmas Izs Hairhn hegység. Az állandó erős szél hátán érkező homok különleges formákat vájt az idők során a kemény gránitsziklákba. A leghíresebb formáció a „Színházi páholy”, ahol székekre emlékeztető sziklák sorakoznak egymás mellett.
(1/250s, f/5.6, ISO100, 70mm)
Hongrin Elsz homokdűnéi között a félig elvadult tevecsordák egész nap élelmet keresve vándorolnak.
(1/100s, f/2.8, ISO100, 200mm)
A hét éves Inhe bármikor elfoglalja magát egy kecskecsonttal, ha éppen nincs munka a ház körül.
(1/50s, f/10, ISO100, 70mm)
A homokdűnék folyamatosan vándorolnak, változtatják alakjukat. Mindezért az állandóan süvítő szél a felelős, amely a gerinceken finom fátylat fúj homokból a völgyekbe.
(1/500s, f/8, ISO100, 70mm)
A nyári hőségben a jurta kellemesen hűvös, de csak akkor, ha nem bent főznek. Ezért a háziasszony a konyhát kint állítja fel, és a tűző napon főzi az ebédet, forralja a teavizet.
(1/125s, f/8, ISO100, 70mm)
Bár a Góbi legnagyobb része kősivatag, egyes részein százméteres homokdűnék uralják a tájat. Az állandó szél a felszínüket mintásra fodrozza.
(1/640s, f/9, ISO100, 70mm)
A kecskenyáj naponta egyszer, reggel kap csak inni. A vizet a pásztorlány mélyről húzza fel, egy rúdra erősített lánc és autógumiból varrt vödör segítségével. Persze mindennél fontosabb, hogy női mivoltát megőrizze, ezért a lebarnulás ellen minden eszközt bevet. A déli hőségben is ugyanebben az öltözékben tereli nyáját.
(1/400s, f/6, ISO100, 70mmm)
Ezen a vidéken az ember és a természet harcából gyakran az utóbbi kerül ki győztesen. Baynbulag mellett a régi rendszer tervgazdálkodása zöldség- és gyümölcstermesztő vidéket álmodott. A futóhomok végül legyőzte a kerítést, a többit pedig a nomádok filozófiája, akik nem tudtak egy helyben maradni, hogy öntözzék a földeket.