1/200s, f/5.6, ISO100, 70mm

Tuva fővárosát, Kyzilt elhagyva pár óra múlva elérjük az északi hágót, az Usinszky Trakt kezdetét. Visszanézve a völgyre jól látszik Turán, nem is tudtuk eddig, hogy létezik ilyen nevű falu az Altáj völgyeiben.

1/160s, f/5.6, ISO100, 200mm

Erzinből egy napig haladunk azon a keréknyomon, amely végül eltűnik a hegyek közti vízmosásokban. Fordulhatunk vissza másnap, kárpótlásul viszont táborhelyünkről a fotón látható panoráma tárul elénk. A „kunyhó” valójában egy hegyi sámán lakhelye, benne pénz és élelmiszer hever érintetlenül.

1/200s, f/8, ISO100, 200mm

Tuva legdélebbi csücskében, a mongol határ közelében szokatlan világ tárul a szemünk elé. Élettelen, sós tavak, homokdűnék, zöldessárga sziklahalmok, megkövesedett erdők, csontszáraz folyómedrek. A táj mégis élettől lüktet, főleg tavasszal, amikor a homokdűnék oldalát a szibériai nőszirom lila szőnyege borítja.

1/800s, f/5.6, ISO100, 200mm

A lemenő nap utolsó sugarai narancs fénybe öltöztetik a legmagasabb csúcsokat Hakászföld és Tuva között. Az előbbi lágy dombjai, széles sztyepprétjei és enyhe éghajlata erős kontrasztot alkot a szomszédos Tuva rideg lánchegységeivel és csúcsok közé zárt félsivatagjaival.

1/320s, f/14, ISO100, 120mm

Hakászföldön járunk, az Altáj hatalmas vonulatai és a szibériai puszta között húzódó apró tagköztársaságban. A számunkra térben és időben egyaránt távoli vidék Földünk egyik legősibb kultúráinak adott otthont. Köztük voltak az első lovasnomádok, a hunok és mongolok elődjei, a szkíták, szarmaták, targánok és több tucat kisebb törzs, kiknek létezéséről szinte semmit sem tudunk. A képen szkíta síremlékek láthatók a Kr. e. I. évezredből. A háttérben, az ősi hantokra települve XX. századi ortodox temető.

1/160s, f/2.8, ISO100, 130mm

Novoszibirszk nem egy kellemes város, de nem messze tőle a folyóparton érdemes megállni az út menti halárusok bódéinál. Ecetes kaviársaláta, füstölt csuka egészben, pácolt hering, és persze pisztráng, lazac és rokonaik minden mennyiségben és formában. Az egyetlen gond, hogy nem olcsó.

1/200s, f/10, ISO100, 70mm

Véget ért altáji kalandunk, és mivel ilyenkor még nem lehet átkelni a hegyeken a szomszédos Tuvába, északnak vesszük az irányt, hogy Novoszibirszk felé kerülve induljunk a következő cél felé. A Katun folyó hullámain az első vadvízi evezősök megjelentek, a Csuszkij Trakt ráérősen kanyarog mellettük a csúcsok között

1/15s, f/32, ISO100, 175mm

Május vége van, és megérkezett az igazi nyár az Altájba. A rétek mindenhol zöldek, a virágok nyílnak, a havasi legelőkre folyamatosan terelik fel a birkákat és marhákat. Bár az éjszakák még hűvösek, már nem fagy. A tél emlékét csupán a völgyek mélyén áradó patakok őrzik, melyek partján a vastag jégtakarónak nem volt még ideje elolvadni.

1/200s, f/10, ISO100, 70mm

Aktash és Kocs-Agacs között különleges kőzetek bukkannak fel: rögös, omladékos dombok, melyeket sárga homokkő csíkok vágnak ketté. Mint egy távoli bolygó felszíne, amíg fel nem tűnik egy autó a fagy rongálta úton. A magányos Lada egy fiatalabb kor maradványa, bár még sokan használják. Mellette persze egyre gyakoribbak a japán és amerikai high-tech terepjárók.

A fenti címmel újabb cikkünk jelent meg Mongóliáról a Világjáró Magazin májusi számában, melyben főként a mongol nomádok jellegzetes ételeit és ünnepi szokásait mutatjuk be.
Mongolia: On the Steppe címmel tavaly Budapesten egy fotókiállításon szerepeltek mongóliai fotóink, a kiállítás idén Ulánbátorba költözik, ahol a városházán lesz a megnyitó július 24-én.

ui: Idén májusban évfordulót ünneplünk: két éves a Bedouin Blog!

1/500s, f/5.6, ISO100, 135mm

Az Ukok-plató szélén, a hegyekről lecsurgó kevés víz hatására tavasszal kinő egy kis fű, amit a helyi birka- és kecskenyájak egyből lelegelnek. Sok családnak már lova sincs, amivel terelné a nyájat, így naphosszat gyalog kísérik állataikat.

1/320s, f/6.3, ISO100, 70mm

Zöld színt nem sokat látni a sziklás völgyben, ahogy Beltirt elhagyva beleveszünk a hegyek közé. A sárga fűcsomók annyira erősek, hogy késsel sem lehet elvágni a tövüket. Annál meglepőbb, amikor egy ménes tűnik fel a távolban, és ráérősen legelészve eltűnik a völgy másik felében. Rejtély, hogy tudnak itt megélni ilyenkor ezek az állatok.

1/400s, f/7.1, ISO100, 70mm

Különleges homokkő képződmények szegélyezik az utat Beltir előtt. Az eddigi kihalt városok közül ez a legsivárabb. Minden tízedik házban laknak, az iskola, sportpálya is romokban, csak a távoli hegycsúcsok ígérete visz tovább.

1/1000s, f/11, ISO100, 70mm

Magányos fekete kánya köröz a szürke táj felett. Egy hidegfront erejéig visszatér a tél, a környező hegyek ismét fehérbe öltöznek, éjszaka erős fagyok kúsznak le a völgyekbe, és a fű még mindig ugyanolyan sárga, mint télen.

1/250s, f/11, ISO100, 70mm

Buddhista imaszalagok lebegnek egy sámánista szertartáshoz használt fák ágain. Errefele a kiszáradt fa, a forrás, az erdő, a szikla… a természet maga is szent.

1/800s, f/5.6, ISO100, 200mm

Kos-Agacs nem egy klasszikusan szép város, de hangulata, az van. Körös-körül félsivatag, a távolban sziklás hegyrengeteg, az utcák többnyire sáros keréknyomok, a házak fenyődeszkából ácsolt dobozok. A nomádok letelepedtek.

1/100s, f/3.2, ISO100, 70mm

Az Altáj-hegység szívében, magas csúcsok közt húzódik egy különleges felföld, az Ukok-plató. A közeli zöld folyóvölgyekkel ellentétben itt minden kopár, száraz és sziklás. Igazi félsivatag ez, melynek kihaltságát csak tovább növeli az állandó viharos szél és a csontdermesztő hideg. De itt is laknak emberek, talán az utolsó rideg pásztorai a vidéknek. Sajnos határsáv-engedélyek és idő hiányában már nem jutott idő beljebb merészkedni, így csak egy éjszakát töltöttünk a szélén, sátrainkat az UAZ-hoz kötve.

1/500s, f/5.6, ISO100, 135mm

Férfiaknak bézbólsapka, melegítő felső, bő gatya és gumicsizma, nőknek rózsaszín csat, kardigán, szűk farmer és sportcipő. Ez manapság a népviselet, már csak a nagyon idősek hordanak mást.

1/200s, f/7, ISO100, 70mm

Az altáji népek eredetileg pásztorkodással foglalkoztak, nomád és fél-nomád életük évszázadokon át változatlanul folyt. Aztán jött a Rendszer, és a szabad gazdákat kolhozokba kényszerítették, a családokat falvakba, városokba költöztették. A legtöbb helyen romos faházak és kiábrándultan rendezett udvarok fogadják az odalátogatót.

1/400s, f/14, ISO100, 70mm

Az Altáj-hegység közepe felé, egy hatalmas, köves síkságon terül el Kos-Agacs. Az, hogy május közepén még ilyen vastag a folyó jege, jól jelzi a helyi időjárási viszonyokat. A jég állagából és színéből ítélve nem is biztos, hogy mindez elolvad nyárra.