A Kalinagu (nigériai Yaruba nyelvből) kifejezés a 16. századi St. Vincent szigetéről ered, ott hívták így először a helyi karibi fekete rabszolgákat. A szó morfológiája az évszázadok során megváltozott, lett belőle Garinagu, majd Garífúna. Ez előbbit manapság a nyelvre, utóbbit az emberekre használják. Honduras északi partjai mentén a legkeletibb garífúna település Plaplaya. Az itt élők jukkát, ananászt, babot és rizst termesztenek, mellette halásznak. Az ország egyik legkevésbé támogatott etnikai csoportjától van szó, míg az őshonos tawakha és pess népek a maguk módján népszerűek az oktatási és gazdasági reformerek szemében, a garífúnák, magyarul fogalmazva, Honduras cigány közösségei. Természetesen, mint ilyenek, az idegenekkel szemben a legbarátságosabb és vendégszeretőbb arcukat mutatják.
Mindezt Porfirio, az iskolázatlan helyi közösségi vezető mesélte el nekünk, miközben rózsaszirom-fröccsöt kortyolgattunk és a felesége hatalmas, tradicionális garífúna ebédet készített számunkra.