Az el salvadori állampolgár optimista. Nem sír, mint szomszédjai és nem elégedetlenkedik, mint sok átutazó turista. Tisztában van a helyzetével, és gyakran van szerencsés napja. Ami néha csak annyiból áll, hogy a gyerekei épségben hazaértek a városi iskolából. Sajnos nincs időnk tovább felfedezni ezt a kellemes országot, így elindulunk északnak, a hondurasi határ felé. Említésre méltó pont útközben Nahuizalco, az ország egyetlen őshonos maja kisebbségével, a fiatal Izalco tűzhányó, hatalmas fekete kürtőjével és Volcán San Salvador, ami egy pár méteres, apró vulkáni kürtő a másik, több száz méteres tesójának közepén. A Lago de Coatepeque kissé csalódás, a tó szép, de a környék szemetes és barátságtalan, de innen már csak fél nap az északi határ melletti La Palma, ahol helyi lakosok emelték a primitivista vidékábrázolásukat művészi szintre: a villanypóznáktól kezdve az ablakpárkányokig mindenhol jellegzetes stílusban láthatunk szivárványszín képeket a földműves élet mindennapjairól. A közeli Cerro el Pital 2800 méterével az ország legmagasabb csúcsa, lehet fent sátrazni és a hajnali napfelkelte csodaszép.