A Lago de Yojoba után már csak öt órás út van hátra, és elérjük La Ceibát. Forró, kényelmetlen nagyváros, de innen indul a komp a Bay Islands (Öböl-szigetek) közül az Utila nevűre. A hivatalosan egy órás út kompcsere miatt közel négy órás lesz, és ennek súlyát a karibi naplemente és a hullámok felett vitorlázó repülőhalak látványa sem enyhíti. Sötétben keressük a szállást, a Cross Creek nevű búvárközpontot név szerint, ahol állítólag a tacuba-i González-mama egyik fia dolgozik. (tovább…)

A legtöbb utazó, akivel eddig találkoztunk nem tudott mást mondani Honduras nyugati részéről, mint Bay Islands és Copán Ruinas. Ezek valóban az ország húzónevei, ennek minden következményével. De ne siessünk előre. Salvadorból Hondurasba lépve belépési díjat kell fizetni, bár elvileg a két ország Guatemalával együtt egy közép-európai unió része, azonos tartózkodási feltételekkel külföldiek számára, ahol pénzt lehet keresni, ott nem számít a világpolitika, és lám, (tovább…)

Az el salvadori állampolgár optimista. Nem sír, mint szomszédjai és nem elégedetlenkedik, mint sok átutazó turista. Tisztában van a helyzetével, és gyakran van szerencsés napja. Ami néha csak annyiból áll, hogy a gyerekei épségben hazaértek a városi iskolából. Sajnos nincs időnk tovább felfedezni ezt a kellemes országot, így elindulunk északnak, a hondurasi határ felé. Említésre méltó pont útközben Nahuizalco, az ország egyetlen őshonos maja kisebbségével, a fiatal Izalco tűzhányó, hatalmas fekete kürtőjével és Volcán San Salvador, ami egy pár méteres, apró vulkáni kürtő a másik, több száz méteres tesójának közepén. (tovább…)

Virágok útja, tűzhányók útja, a maják útja és végül a béke útja: ezekkel a prospektusokkal várják a külföldieket El Salvador határbelépőin. A fél Magyarországnyi kis államnak nincs is nagyon más lehetősége a kiemelkedésre, mint a turizmus. Ráadásul azzal sem áll túl jól, nincsenek világhírű romvárosai, mint Mexikónak vagy Perunak, nincs karibi tengerpartja, mint Belíznek, és nem kérkedhet nyugati szintű szolgáltatásokkal és biztonsággal úgy, mint Costa Rica. Mi van hát El Salvadorban? Egy húsz éve megszűnt véres polgárháború, gazdasági küszködés, politikai kuszaság. De nem ez tűnik fel leginkább, hanem az emberek egyenessége. A boltokban az ötödik vásárlás után már nem számoljuk meg a visszajárót, mindig pontosan adnak vissza. Ha valamit nem tudnak, megmondják, nem akarnak eladni, rábeszélni, átvágni, kijátszani. (tovább…)

Megtudjuk, a település körül száradó, méteres terméseket mosdószivacsként adják el. Egy kis hámozás, magkiütögetés, és máris kész a hátvakaró, aminek luffaszivacs a magyar neve. Ezzel végre egy régi rejtélyt fejtettünk meg, ugyanis a sprőd, hengeres terméseket a hegyvidéki falvakban áruló öregeknek fogalmuk sem volt, mire való, vagy hogy hívják. Monterricot hamar meg lehet unni, ha nem vagyunk strandőrültek. (tovább…)

Monterrico körül régen áthatolhatatlan mangrove-mocsár terült el, manapság ez már csak néhány kis csatornából és morotvából áll, viszont eszményi pihenőhelyet jelent több ezer vándormadár számára. Január-februárban érkeznek ide a legnagyobb tömegekben, és hamarosan meghízva továbbállnak, hogy elkezdjék fészkeiket építeni az északi országokban. (tovább…)

Monterrico legnagyobb nevezetessége a szombat esti teknősverseny. Mindenki vesz kb. egy dollárért egy nemrég kikelt kis tengeri teknőst, majd felsorakoznak a tengerparton, és sípszóra elindítják az állatkákat, akik kissé ügyetlenül, de egyenest a hullámok felé veszik az irányt. Amelyik előbb kaparja át magát a finisvonalon, annak a „gazdája” ingyen vacsorát nyer aznap egy helyi étteremben. Bár a vörös naplementében kalimpáló kisteknősökkel visítozó guatemalai gyereksereg bájos látvány, a valóság, mint mindig, ennél árnyaltabb. (tovább…)

Guatemala déli részén, kelet-nyugat irányban húzódik az egész Közép-Amerikát átszelő vulkanikus hegylánc. Az itteni tűzhányók, amikor kitörtek, fekete vulkáni sziklával borítottak be a Csendes-óceánig mindent. Emiatt a partvidék, a „La Costa” strandjai feketék, mintha tegnap égett volna le rajtuk a száraz fű. (tovább…)

Lassan vége az ünnepeknek, mint látjátok, elkészültek az idei utak kis reklámképei, egy részükhöz már kiírás is van. A Kalandtúra Blog oldalán összegeztem az utóbbi napok mongol repjegykeresési eredményeit, hamarosan a vasúti utazásról is bővebben szeretnénk írni. Közben persze utazgatunk, így készülnek fotók is, hamarosan érdekes képriportokkal jelentkezünk. (tovább…)