Elhagyjuk Mexikó forró, napsütötte partjait, és egy éjféli határátkeléssel, Guatemalába jutunk, ahol várnak a csirkebuszok, a turistákból élők, az infarktus-kanyarok és a Chuchumatánes hegység, háromezer méteres hágók, apró, elrejtett maja falvak. (tovább…)

Amióta az azonos című film meghódította a világot, Puerto Escondido neve ismerősen cseng minden utazó fülében. Bár az évtizedekkel ezelőtti függőágyas, mezítlábas hangulat már a múlté, aki családdal, párjával egy hangulatos, nyugodt, de mégis kényelmes és civilizált helyen szeretne nyaralni, az ide jöjjön. (tovább…)

A római szökőkút analógiájára Oaxaca is ígérget: aki a helyi piacon kapható pörkölt, csípős szöcskékből eszik, az biztosan visszatér. (tovább…)

Minden szomszédom zöld-tudatú. Itt Londonban mindenki szelektíven gyűjti a hulladékát. Szerdánként a fekete bödön, csütörtökön a barna komposztkosár, pénteken a zöld, műanyagos doboz. Hétfőn a fehérüveges konténer és kedden dupla öröm, mert a vegyesüveges láda és a papíros-papírzacskó is végre sorra kerül. Itt kevés a munkanélküli, mert aki nem talál mást, az elmehet szemetesnek. Tuti az egész hetes elfoglaltság. (tovább…)

Bár független utazó berkekben nem túl stílusos számolgatni, hány országot láttunk már, mégis érdekes tanulság, ha valóban nekiállunk egyszer. A World66 lapján végig kell menni a listán, kipipálni azt, ahol voltunk, és a program automatikusan megrajzolja a világtérképet. Hogy mi ebből a tanulság? Hát az, hogy hiába utazunk egy évtizeden át, hiába érezzük azt, hogy már szinte mindenhol voltunk, 103 ország után még a felét sem láttuk a világnak. És ha ezt területben fejeznénk ki, feltehetőleg a 10%-ot sem érnénk el. Ki mondja még, hogy nincs már hova utazni manapság?

A címben szereplő tárggyal érkezett emileket mindig kicsit félve nyitottam meg anno, egy szabályos munkahely szabályos irodai székében ülve. Most nem ez a helyzet, hisz nagy örömmel üdvözöljük a csapat új tagját, aki LadyBird néven blogol majd utazási és társadalmi témákról. Arról nem is beszélve, hogy nemrég fejezte be az idei közép-ázsiai utak és expedíciók fordítását angolra, irodalmi igényességgel. Magyarul nem tudó ismerősöknek bátran ajánlhatjátok: Bedouin Blog in English.

Nemrég volt téma a lassú utazás, és még koránt sincs kivesézve. Ne halogassuk, csukjuk be a szemünket és próbáljuk ki a változatosság kedvéért egyszer lassan. De mi miért is mennénk egy ilyen túrára? Mert most november közepe van. Az eső megint esik, a főnök megint csesztet, a kollegák ismét pattognak. Meg a határidők, mint viharfelhők gyűlnek. (tovább…)

Afrika nem az AIDS, az Oxfam, meg a GDP-lemaradás grafikonja. Ezt vallja David Mozer, aki Afrika 53 országában a tisztelettel megismerendő kultúrákat, végigtúrázandó falvakat, összegyűjtendő, különös tárgyakat és persze a két keréknek teremtetett, lelket és gondolatot tágító, hatalmas síkságokat szereti. Fantasztikusan üdítő olvasni Mozer 13, mítoszpukkasztó bejegyzését Afrikáról. Ez az ember sokat látott, sokat hallott és sokat tanult. És mint ilyen, most már van mit mondania is. Persze, Mozer is elismeri, hogy ez a project nem való azoknak, akiket nem érdekli Afrika és a bicajozás. De rengetegen vannak, akik elunták a „csomagturizmust“ és olyasmit szeretnének látni, átélni, végigcsinálni, ami egy életre szóló élmény marad. (tovább…)

Ha expedíciós csapat nem is, de egyéni utazók egészen biztosan járják a világot most is, hátizsákkal, stoppal, gyalog vagy tömegközlekedéssel. Előzetes szervezés nélkül, vállalva a kényelmetlenségeket, csak az élmény és tapasztalás megfoghatatlan céljait tartva szem előtt. Többségük biztosan nem blogol, nincs honlapja, így ha hallotok ismerősről, családtagról, akinek egyéni útjáról fent van bármi a neten, üzenjetek, hadd számoljunk be róla! Egy szimpatikus ám roppant rövid blogon egy mount blanc-i túra beszámolója olvasható, a fiatal házaspár ultralight felszereléssel kapcsolatos filozófiája nem csak a modern, könnyű felszerelést érinti, a súlyt ugyanúgy értik hozzáállásra, rugalmasságra, elfogadásra. Reméljük folytatják hamarosan ugyanott. Egyik bejegyzésükben elgondolkodtató versre lettem figyelmes: (tovább…)