Korán talpon vagyunk, a nap még csak a legmagasabb csúcsokat festi rózsaszínre, amikor beállunk a kígyózó sorba, és tízre már lent vagyunk Mawayaniban. A burgonyás láma pörköltet nem tudjuk kihagyni, mivel mást ilyen korán még nem kapni. A buszok tízpercenként indulnak, megrakodva a hazatérő zarándokokkal, az egyikre feltolakodunk, és délután már Cusco tégladzsungelében araszolunk. A délutáni piacon megeszünk egy tál perui ceviche-t, ez amolyan apróra vágott, nyers tengeri mindenféle hagymával és csípős paprikával. Egy zeneboltban végigpróbáljuk a hagyományos perui hangszereket, később a Plaza de las Armas nevű térre tévedünk, ahol a csillogó pizzéria előtt kisbusz áll meg, két fegyveres őr kipattan, majd a német nyugdíjas csoport bemenekül az étterem nyugati biztonságába. Nincs sok okunk maradni, így az esti busszal elindulunk Bolívia fővárosa, La Paz felé. Mivel sietünk, inkább megvesszük a „közvetlen” járatra 120 solért a jegyet.