A kora reggelre betervezett indulást elhalasztjuk, annyira marasztalnak. Aisel ráadásul ma nem dolgozik, szinte megbántódik, hogy pont ma akarunk továbbállni. A vasárnap reggeli családi szertartás magja a televízió, különböző gyerekműsorok és rajzfilmek mennek, kulturális reklámokkal sűrűn megspékelve. Mivel a TV-ben csak a kormány hirdet, ezért a hangulat teljesen olyan, mint nálunk a “Skála-kópé” és “véreshurka-májashurka” időszakban. Egy-két ideológiai reklám és USA-ellenes animáción kívül a legtöbb a népnevelő hirdetés. A hölgyeket illik előre engedni, az alkoholizmus rossz dolog, az utcán az esővízzel teli palackokat ki kell üríteni a szúnyogok miatt, stb, stb. Az összes egy stílusban készül, egy szituációs gyakorlat keretében bemutatják a rossz példát (furakodó férfiak, italozó apa, petéző szúnyogok), majd odarepül egy úttörőnyakkendős kis gyerekfigura, és haragosan mutatja, hogy No!, nem szabad!. A reklám második részében a mosolygós úttörőnyakkendős vigyázó szemei alatt a színészek bemutatják a helyes viselkedést. Mosolyognivaló.
A reggeli műsort rendkívüli hírek szakítják meg, az egy hete tartó esőzések miatt a középső országrész, köztük Cielo megyéje is víz alá került, Bayamóban rendkívüli állapotokat hirdettek ki. Ideérkezésünk utáni napon egy vonat ütközött kamionnal nem messze, harminc halott, folyik a vizsgálat. De mindezt übereli Hugo Chávez látogatása, aki Che Guevarra halálának 40. évfordulója alkalmából utazott ide. Chávez Fidellel, Chávez a néppel, Chávez a santa clara-i Che emlékmű előtt, egész nap ez megy a TV-ben. Bár nehezen megy a spanyol, a lényeg világos: államosítani mindent, mert jelenleg Latin-Amerikát a nemzetközi globalista kapitalizmus tartja a markában, de a népnek vissza kell adni ami az övé, legyen minden ingyenes és építsük fel országainkat a forradalom eszméi szerint. A nép, a föld, a munka, az igazság és a közös nagy ellenség: színtiszta demagógia, de roppant hatásos előadásban. Minden tisztelet a venezuelai elnöké, aki hosszú órákon át szónokol szövegkönyv és jegyzetek nélkül, artikuláltan, tagoltan, érthetően; Fidel motyogva felolvasott szövege nyomába sem ér. Nem nehéz megérteni, miért annyira népszerű Chávez a szegények körében. A család is igen lelkes, Che Guevarra ugyebár nemzeti hős, ő érinthetetlen. Fidelt is mindenki nagyra tartja, kivéve Aiselt (mondjuk egyedül neki van állása a családban), aki a családi béke érdekében csak legyint, mierda!, sziszegi a fogai közt. Chávez is roppant népszerű, Kubában talán még inkább, mint Fidel. Aztán amikor a rendszerről, a szabadságról és a gazdaságról kérdezgetjük őket, már eltérőek a vélemények. A család nagy része negatív, szerintük az ország mélyponton van, minden pusztul, kilátástalan a helyzet és egyre nehezebb kijutni külföldre. Persze ennek az oka a többség szerint az USA politikája, a maradék pedig a kormány tagjait okolja és a hadsereget. Érdekes, ahogy hallgatjuk a panaszkodásukat, mintha otthon lennénk. Ugyanazok az érvek, ugyanúgy az ország pusztulását, eladását és eladósodását, az életszínvonal süllyedését, az erkölcsnek és a nemzeti valutának általános romlását sorolják. Mi hát a különbség? Semmi. Az ember mindenhol ember marad, Brüsszeltől Bombayig ugyanúgy panaszkodnak az aktuális állapotokra. Csak éppen Kubában ennek egy picit több alapja van, mint Magyarországon.