Most vagy soha! felkiáltással hajnalban kelünk, a nagymamák kikísérnek a buszmegállóba, és megválunk Ciego de Avilától. Egész nap esik, mi pedig egész nap autópályák mellett integetünk a kubai sofőröknek. Az utak sok helyen víz alatt, lassan haladunk, így is éjjel az utolsó fuvarunkkal már Havanna közelében tartunk. Hirtelen lefordul a kisteher, és megáll egy híd alatt: ő most itt elkanyarodik, nem megy be Havannába. Nincs mit tenni, ki kell próbálni milyen, Kubában éjjel az autópályán hátizsákkal stoppolni. Nem is olyan rossz, elég hamar megállnak, és elvisznek a következő lehajtóig. Havanna fényei gúnyosan világítanak a láthatáron, az ország többi része sötétségbe burkolódzik, ismét leállósáv. Végül egy kis pénzlobogtatás hatására megáll egy mikrobusz, és a belvárosig visz.