most frappáns bevezetővel írhatnám, hogy a blog nyári holli-hollidéjre ment, pihent egyet, szerzői nyaraltak, satöbbi. az igazság az, hogy a bedouinblogot is elérte a szokásos hullámvölgy (vagy -csúcs), a kezdeti lelkesedés elcsendesült, a szerzők ülnek a gép előtt és inkább három évvel ezelőtti bulik képeit nézegetik vagy éppen msn-eznek. ha jövőkutató volnék (erről majd még írok bővebben) most biztos kifejteném, hogy évtizedek múlva a blogok kialakulását kutató szakma majd szépen rendszerezi azok jellemzőit, születésük okait és körülményeit, megállapítják majd, hogy minden blognak van (volt) felfutási, stagnálási, ilyen-olyan ideje, mikor következik be általában az első nagyobb szünet, mely a blogok többségénél azok megszűnéséhez is vezet egyben. nos, reméljük itt nem ez a helyzet, tartja bennünk a lelket a sok lelkes, hm, hozzászóló. kár, hogy többnyire csak emilben és nem megjegyzésben.
ha már a semmiről sikerült ennyit írnom, lássuk a konkrétumokat. továbbra is igyekszünk heti pár bejegyzéssel szapulni a rendszert, dicsérni az egyéniséget és promotálni az utazás filozófiáját. további szerzők is lesznek, aron barátunk mongóliából jelentkezik majd a következő hónapban egy lovastúra naplójával, ezalatt a többiek pihenhetnek, hisz lesz bőven anyag. a blog eredeti célját, távoli országok, kultúrák bemutatását és a kötöttségek nélküli vándorlás eszméjének népszerűsítését remélhetőleg mostantól jobban sikerül teljesíteni, hisz jön a karib-térség, dél-amerika, meglátjuk. addig is üdv mindenkinek, és várjuk a segítséget, támogatást megjegyzések, tippek, tanácsok formájában.

Oly lompos volt és lucskos,
A szőre sárga láng,
Éhségtől karcsú,
Vágytól girhes,
Szomorú derekáról
Messze lobogott
A hűvös éji szél.
Futott, könyörgött.
Tömött, sóhajtó templomok
Laktak a szemében
S kenyérhéját, miegymást
Keresgélt.

Úgy megsajnáltam, mintha
Belőlem szaladt volna
Elő szegény kutya.
S a világból nyüvötten
Ekkor mindent láttam ott.

Lefekszünk, mert így kell,
Mert lefektet az este
S elalszunk, mert elaltat
Végül a nyomorúság.
De elalvás előtt még,
Feküdvén, mint a város,
Fáradtság, tisztaság
Hűs boltja alatt némán,
Egyszer csak előbúvik
Nappali rejtekéből,
Belőlünk,
Az az oly-igen éhes,
Lompos, lucskos kutya
És Istenhulladékot,
Istendarabkákat
Keresgél.

Ülök a mély, forró dugóban, és nézem a kékhetes hátulját, inkább szagolom, ezek a korszerű csuklós buszok is olyan kormos szén-monoxid felhőbe tudnak burkolni, hogy öröm szagolni. Fásultan olvasom a sorokat a Sziget Fesztivál hirdetésén: The Chemical Brothers, Madness, The Hives… bevallom, ez utóbbi kettőről nem ugrott be egyből, hogy zenekar, olvasom tovább, Nine Inch Nails, na ezt már magam elé képzelem, aztán Babylon Circus, kicsit apokrif lehet a zenéjük, Faithless, na ez már illik a mai állapotokra, végül jön az Eagles of Death Metal, egész szépen cseng, no meg a The Killers, egyszerűen és röviden. Gyilkosok. Bocs, öldöklők. Nincs ebben semmi rossz, mindenki úgy nevezi el a bandáját ahogy akarja, de a nagy melegben nem tudtam megállni, hogy a végéről közelítsem meg a dolgot, onnan, hogy a zenekarok neve nemcsak zenéjükről, mondanivalójukról, stílusukról igyekszik tömören információt szolgáltatni, nemcsak népszerű, laza, menő is kell legyen, a célcsoport világnézetébe, generációs stílusába is szervesen illeszkednie kell. Vagyis nem úgy van az, hogy mondjuk a Madness kitalálja, nekik jobban tetszik a Beautiful Mind név, ilyet nem tehetnek, hisz a nevet nem ők adják, hanem a kor, a célközönség várható fogadtatása. És ha már itt tartunk, egy sánta párhuzamot máris levonhatunk: ha a mai tizenéves-huszonéves generáció világnézetét, hangulatát, gondolkodását kívánjuk jobban megérteni, kezdjünk el barátkozni az olyan szavakkal, mint őrület, méhkas, babiloni cirkusz, hitetlen, stb. És még ez sem baj. De ha nincs ellenpont, az már baj.

Most hív egy ismerősöm, diktálna, mondja, üljek gép elé. Vévévépontpirezponthu, hadarja, előbb tájékozódni kéne, aztán írni, nem? Igaza van.

mondanom sem kell, jó minőségben publikáló fotós blogok gyűjtőoldala nem létezik, vagy ügyesen bujkál. az egyes bloggyűjtő portálok is inkább felhasználót gyűjtenek, mint blogokat mindenhonnan. holnap körbenézek külföldön, addig is egy roppant stílusos oldal: pleiades galériák. Inkább újszerű témáival, meghökkentő ötleteivel tűnik ki a három a magyar blog, a képek néhol kiégve, kicsit manipulálva, de az ötletesség és friss szemlélet ötöst érdemel.

Újsághír: A magyarok többsége határozottan ellenzi a pirézek betelepülését az országba, akárcsak az arabok, a kínaiak, vagy a románok befogadását. A Tárki felmérése szerint a piréz-ellenesség határozottan erősödik: tavaly júniusban a megkérdezettek 59 százalékára, idén februárban viszont már 68 százalékára volt jellemző. Pirézek egyébként nem léteznek, a Tárki kutatói találták ki őket. (Népszabadság)
Nemrég egy baráti társaságban ismét előkerült a cigány-zsidó-magyar kérdéskör, és mint az magyarok közt lenni szokott, két részre oszlott a tábor: az egyik azt bizonygatta, bizony a kisebbségek viselkedése következtében állnak hozzá a “magyarok” negatívan a kérdéshez, míg a másik csapat a hozzáállás eredményeképpen jellemezte a viselkedést, ami amúgy igazságosan szemlélve nemigen tér el sok echte magyar viselkedésétől.
Bár a piréz-kérdés nem mai hír, már régóta bántja minden jóérzésű magyar lelkét, hisz nem jelent mást, mint azt, hogy az idegengyűlölet nem népcsoport-függő, a cigányok és arabok helyett élhetne nálunk új-zélandi teknővájó vagy lapp rénszarvaspásztor, ha sokan lennének előbb-utóbb a baráti társaságokban fellángolna a vita, vajon mennyi családi segélyt lop el tőlünk a pásztor (amúgy is önkormányzati pénzen vette a szarvasai többségét) és mennyire visszataszító, ahogy a teknővájó fogához veri a garast (aranyfog). Persze könnyű ironizálni a piréz-kérdésen, de annak, aki őszintén elhiszi, ő valami nagy nemzetközi titkos összeesküvés áldozata, nem sokat segít a fenti okfejtés, számára igenis vannak rossz típusú népek, számára a magyar (”saját fajta”) többségében jó típusú ember, a közvetlen szomszédok és a magyar területen lakó, de pár száz évvel rövidebb magyar múlttal rendelkezők rossz típusú emberek, az összes többi (spanyolok, indonézek, argentinok) közömbös ember, nincs róla véleménye, egészen addig, míg ide nem dugja az orrát nagy mennyiségben. Akkor az addig jófej turistából fenyegető népveszély lesz.
Heller Ágnes filozófus fogalmazott tisztán és érthetően szombati cikkében: “Nem az a probléma, hogy vannak elfogultságaink, még az sem, hogy vannak előítéleteink. A probléma akkor kezdődik, mikor nem próbáljuk legalább tettetni, hogy elfogulatlanul, előítéletek nélkül értelmezünk egy helyzetet vagy ítélkezünk politikai kérdésekben. Ahol nem igénylik legalább az objektivitás látszatát, nem tettetik legalább a másik szempontjából való gondolkodás igyekezetét, ott reménytelenné válik a megegyezés a közélet bármely kérdésében… A gondolattalanság áthatja a magyar közéletet. Nálunk az emberek, tisztelet a kivételnek, megszokják, hogy készen kapott nézeteket fogadjanak el, hogy ne vizsgálják felül őket, ne gondolkozzanak el rajtuk. Minden kérdésre előre van csomagolva a válasz: fekete vagy fehér, igen vagy nem.”

Ingerszegény napokon nincs nagyobb élmény, mint bemenni hajnalban az ismerős zöldségeshez, kapsz a személyzeti kávéból, veszel pár meleg kiflit meg fél kiló hűvös epret, majd indulnál tovább, amikor rászól a pultos kislány a fuvaros fiúra:
- Óvatosabban, mindig én szívom meg miattad! – hangja lágyítja a szavak érdességét, a fiú visszamosolyog az ajtóból:
- Ne parázz, tetszel neki! -, majd felhúzza magát az IFA fülkéjébe. Aznap eszembe jutott az eset, amikor leveleim között valaki Kornis Mihályt idézte:

“Ami belső életünkben komoly fordulat, új felismerés, az kezdetben nem is gondolat, csak valami homályos rosszkedv. Terhes elviselned, amíg el nem fogadod, hogy ennek most így kell lennie. A borongásaid mögött bujkáló felismerés annyira váratlan lesz, tehát olyan félelmetes, hogy kezdetben nem is meri konkrét gondolat alakját ölteni. Előbb meg akar győződni róla: elég erős vagy-e hozzá, hogy a jövődet is elbírd?”

És hol vagyunk még annak alakításától?

mutató nélkül,
csak ösztönnel zsebben és bőr alatt,
lengek –
lenget egy maroknyi széldarab,
egy titkos illat, egy fehér ruhás pásztor,

elfeledtem minden irányt,
savanyú ösztönnel a számban – csend;
a száj bezár,
a kar lendül, majd ismét visszaáll.

/Ács Zoltán/

Lerágott csont manapság a netes rövidhírek értelmetlenségén ironizálni, de nehéz egyes napokon szó nélkül elmenni a vezető hírportálok címlapjai előtt. Mintha a kérdés nem az lenne, mit akartok olvasni, hanem nesze itt van ez, miért nem olvassátok?
Agresszív szappanok okozhatnak allergiát, ez áll a hírlista élén. A nyolcvanas évek közepétől ismerős a különböző élelmiszerekkel és háztartási folyadékokkal kapcsolatos hangulathisztéria, kezdődött az egész a sertészsír és étkezési vaj mérgező tulajdonságaival. Miközben utóbbi termékek hosszú éveken át felváltva lettek egészségesnek és egészségtelennek aposztrofálva, megindult az életmódmagazinok cikkei és a kertvárosi átkiabálások vezetésével egy minden termékre kiterjedő divatrendszer kifejlesztése, melyben a ruházathoz hasonló módon rotálódnak az élelmiszerek az egészség-skálán. Jelenleg az állati zsiradék reneszánszát éljük, növényi olajokon (hidegen sajtolt) felnőtt nemzedékek olvassák a különböző nem-állati zsírsavak telítettségi fokának a károsító akármilyét, Margó nénihez jár a város apraja-nagyja disznótorosért, mert nekije eredeti disznóbélbe van töltve, nem akármilyen műanyagba, a háromkettes tej most már menőbb, mint az egynyolcas, és a legújabb kutatások kimutatták a vegetáriánusok depresszióra való hajlamát. Legújabb kutatások, ez mindent elad. Gyermekünk életének megmentése érdekében manapság ismét nem szabad megmosni a zöldséget, gyümölcsöt. Ugye az ősidőkben sem jutott volna senkinek eszébe. Aztán ki lett találva a csúnya bacilus, ami már születésnél ott leselkedik, és nincs ellenszere csak egy jó alapos étkezés előtti kéz- és gyümölcsmosás. Aztán kiderült, a városi gyerekek minél többet mossák szegény gyümölcsöket, annál betegebbek, míg falusi társaik boldogan ülnek az árokban és szedik a földről a homokos barackot. Nosza, vissza a természetbe. Eltelt egy kis idő, mire jött a sokféle rovar- és gombaölő. Egyből a mosás lett ismét az élet záloga. Manapság talán épp egy permetezőlé-rezisztens generáció fejlődik ki, akiknek a védettség fenntartásához ismét mosatlan ételt kell enniük. Kutyaharapást szőrivel – kevés olyan dolog van, amire ez ne lenne igaz…
Sikeres angol szezont zárt a Fradi exvédője, olvasom tovább a híreket. Azt hiszem az egész bekezdést csak elrontanám, ha ehhez bármilyen magyarázatot fűznék. Ez úgy jellemző és úgy tökéletes ahogy van.
Szerdán a benzin és a gázolaj is drágul, na ez ismét csak roppant érdekes, remélem egyszer majd nagyon ráérek, és akkor összegyűjtöm az elmúlt húsz év benzin- és gázolajárairól szóló mondatokat, egy irgalmatlan hosszú dokumentumba írom őket és kiadom, mint kortörténeti kutatást. Később megvadulok, és 998 méteres újrahasznosított papírra festem az egészet egy sorba, majd kalapolok vele évekig a kontinens rendszertagadó kiállításain. A magyar sajtó címszavakban. Szerdától emelkedik, hétfőn ismét csökkenhet, pénteken újabb emelés várható, jövő héttől olcsóbb lesz. Rövid, pontos és informatív: így tanítják.
Áder Brüsszelben akarja folytatni, ki ne akarná, az országból hárommillióan biztosan folytatnák Brüsszelben, az persze nem hír, Áder az más. Sosem tudom meg, mit akar Brüsszelben folytatni, ilyen mélyen már nem merültem bele az elemzésbe, hisz már ez a cím is pont úgy elérte a célját, ahogy én is újabb próbálkozásommal: egy pár napig nem fogom hiányolni, hogy nem vagyok a hírekben naprakész.

hamarosan megoldódik a képek beszúrása az oldalon, addig is hadd ajánljak két igényes fotós blogot: a fenyerzekeny.hu oldal járja az országot, és felvillantja a részleteket. gasztronómia, fesztiválok, programok: témailag nincs irányvonal, de sok egész kellemes alkotásra bukkanhatunk errefele. a technikai újdonságok és a fotózás-videózás iránt komolyabban érdeklődők számára hasznos forrás egy digitális merengő blogja. sokat kerestem a neten egy olyan oldalt, ahol újonnan létrejött fotós blogokat lehet ajánlani, tényleg érdekelne, mennyi és milyen minőségű alkotás jön létre manapság, de az egyes nagyobb szájtok erős elszigeteltsége meg a mindenhonnan érezhető jelenlét-verseny miatt egy ilyen független oldal létrejötte még várat magára.

Sosem látott zivatarok, G8-as képmutatás, űrturisták és szexipar, virtuális világok és négyes metró, politika, pénz, politika és hatalom. Vajon hogyan jellemezzük majd századunkat miután elmúlt? Lesz-e egyáltalán lehetőség a jellemzésre?
Ülök egy szabványos körúti dugóban, balról fekete napszemüveg bámul kitartóan, alatta arany, a szteroidos kiskanál megcsúszhatott reggel, inkább ne ingereljük. Óvatosan jobbra tekintek, vidéki család a kombi Lada szaunájában, a tetőn ágynemű, az utánfutón gömbvas. Zöldre vált, kis dudakánon, óvatosan elindulok. Legszívesebben a Budapest vége tábláig mennék.
Aztán géphez kerülök, rácsatlakozok egy másik valóságra, ahol pont az internet haláláról elmélkednek. Mi jöhet még?

június 12-én indul a k2-gasherbrum expedíció! tizenegy magyar hegymászó indul hamarosan a világ második legmagasabb és egyik legveszélyesebb csúcsa, a pakisztáni karakorum-himalájában fekvő, 8611 méteres k2 meghódítására. közben a pár hete említett góbi-expedíció elérte dalandzadgad városát a góbiban, kezdődhet a lovaglás. végül egy érdekesség, ilyen is van: az kalandakadémia afrika expedíció tagjai futva, kerékpárral, kajakkal, quaddal és még ki tudja mivel jutnak el dél-afrikából egyiptomba, át a kontinensen, 95 nap alatt… hm.

hm. igaza van a népnek, lelkesítő teljesítményekről akarnak hallani, nem pedig egy pesszimista jövőképéről. értem.
kovalcsikné bátori krisztina és ács zoltán még idén januárban megmászták a déli-sark legmagasabb csúcsát, a 4897 méteres mount vinsont. előtte pár évvel voltak már az északi sarkon (gyalog) és ez talán második déli-sarki expedíciójuk. kicsit vegyes érzésekkel olvasom az ilyen híreket, mert egyrészt becsülendő a mai világban, ha valaki egyáltalán egy kék-túrába, netalántán a margit-sziget körbefutásába vágja fejszéjét, nem hogy déli-sark. azt viszont már kevesebben tudják, hogy 2007-ben gyakorlatilag bárhová a világon el lehet jutni ha van elég pénzed. ügynökségek tucatjai hirdetnek sarki expedíciókat és himalájai csúcsmászásokat egy kisebb vidéki garzon áráért. és igenis vegyesek az érzelmeim, mert az everest oxigén és serpák nélküli megmászási kísérlete – bár sikertelen volt – számomra nagyságrendekkel nagyobb teljesítmény, mint részt venni egy utazási iroda negyven fős sarki “expedícióján”. és ezért nem a résztvevőket hibáztatom, hanem a magyar sajtót. mert a “világraszóló teljesítmény” bulváríze nyomán érzem ahogy dagad a honfiúi kebel, apuka lecsapja a blikket a pörkölteslábas mellé, vakar egyet atlétatrikója alatt és kijelenti: hiába, mi magyarok mindig is az élvonalban voltunk!

vezeték nélkül bírt világításra villanykörtét egy amerikai kutatócsoport. szokványos hír, feltaláltak valamit amitől jobb lesz. na és.
azért érdemes megállni itt egy pillanatra, és belegondolni a hatásokba. abba, hogy az információs társadalomból lassan belépünk a kommunikációs társadalomba, hamarosan az információ nem lesz érték, hisz nem lesz ritkaság, a kommunikációnak viszont mindig is lesznek korlátai, vagyis ezt hittük eddig. mert amíg a digitális kommunikáció az asztali gép körül forog, még rendben. aztán szép lassan, alattomosan beköltözik az autónkba, zsebünkbe, mindenféle mobil eszközünkbe. ezeknek eddig határt szabott telepeik töltési szükséglete, de amikor már vezeték sem kell a töltéshez, hirtelen kitárulnak a határok. utcai, vezeték nélküli töltők? automatikusan levonja az egyenlegből az áramfogyasztást. és ha a természetbe vágyódunk? természetesen nem merünk belevágni élettársunk nélkül, így szükség lesz regionális töltőkre. ezen majd elpörög néhány száz grínpíszes meg kormányszóvivő, vitáznak pár évtizedig aztán egyszer csak gondol egyet valamelyik nagyhatalom és fellövi a semmibe a világ első globális töltőjét.
és kezdődhet az egész lefedettség-mizéria elölről.

meg sem száradtak a bitek hatásvadász írásom karaktereiben, felhívott egy távoli barát és egyben közeli blogkritikus. hogyaszongya nagyon félvállról veszem ám a személyiségi jogok meg információmenedzsment kérdését. mit szólnék, ha egy nemzetközi szervezet tudná a vércsoportomat és a nettó keresetemet. mit szólnék? nem akartam végül megbántani direktben, így inkább leírom: őszintén, magasról és keményen szólnék érdektelenségem minden járulékával. mert ha zavar, akkor nem járok orvoshoz és elmegyek őstermelni, hogy a fenti kérdésekre senki ne tudja a választ. de ha nem tudok meglenni fixfizu meg rendelők nélkül, akkor vállaljam, hogy a dolgok előbb-utóbb kiderülnek.
mikor hagyunk már fel a képmutatással, a másfelé mutogatással? farkast kiáltunk a legtöbb esetben, amikor globalizációról, drogokról, stresszről vagy rákos daganatokról beszélünk, pedig a mi döntésünk, a mi akaratunk. ennyi évszázad után lássuk már be végre, a nagyobb szabadság nem mindig jelent nagyobb önállóságot. a rabságnál sokkal veszélyesebb a szabadság illúziója. és amikor saját akaratunk befolyásolásához kell külső segítséget kérnünk, hát, ennél keményebb szabadság-illúziót elképzelni sem tudok.

vint cerf, a google alelnöke, a web alapját jelentő ip-protokoll megalkotója nemrég magyarországon beszélt arról, hogy előre fél a hűtőszekrények és a konyhai mérlegek netre kapcsolásától. vagyis inkább attól, hogy a mérleg adataihoz hozzáfér majd a háziorvos, aki aztán a rendelőjéből egy gombnyomással bezárja a hűtőt mondjuk fél napra.
én ettől kevésbé félek. a háziorvos majd kikapcsolja, amit egyből érzékel a legtöbb online élelmiszer-áruház netfigyelő programja, és pillanatok alatt elárasztanak a szebbnél szebb bableves kreatívok meg pizza fotók. addigra elég lesz két másodpercig nézni a ec/mc logót, hogy ezzel beleegyezésünket adjuk a teljesen automatizált hitelkártyás vásárláshoz, amelynek tárgya perceken belül az élelmiszereknek kialakított postaládában, majd az asztalomon landol. kezdődött az egész az első asztali pc-vel meg az info-hisztériát gerjesztő jövőkutatással. aztán jött a windows, és a fél világ egyből tutira vágta, hogy egy hatalmas orwelli megfigyelésnek vagyunk áldozatai, és gates maga a sátán. mire kiderült, nincs itt másról szó, mint egy világméretű bosszantógépről, már nyakunkon volt a google. természetesen kezdődik az ijesztgetés újra, a google-toolbar látja a hálószobám, jujj. ami az egészből érdekes lehet, az a fejlődés iránya, melynek mi magunk adjuk meg a feltételeit. nincs sok időnk és a pénz a mindenünk, tehát minél gyorsabb és olcsóbb valami, annál jobb. a google hamarosan ingyenes, szinte korlátlan tárhelyet biztosít majd, és saját online google-felületünkön elkezdhetünk telepíteni szövegszerkesztőt, táblázatkezelőt.
ugye? pár év, és a tökéletes operációs rendszer eléréséhez nem kell majd más, mint egy monitor és egy hálókábel. vagy még az sem.